Az elmúlt 100 évben jól kirajzolódott egy markáns összefüggés a részvénypiaci lejtmenetek, a dollár gyengítése és az arany drágulása között. Ha a történelmi mintázat ezúttal is érvényesül, akkor újra eljöhet az arany ideje – idézi a Gainesville Coins online portál napjaink egyik legeredetibb pénzügyi elemzőjét, Pozsár Zoltánt, a Credit Suisse ügyvezető igazgatóját, aki a svájci nagybank rövid távú kamatstratégiáért felelős globális vezetője is.
Az első Pozsár Zoltán által felhozott történelmi példa a lap szerint az 1920-as évek fejleménye, a nagy gazdasági világválság, amikor a hitelbővülés gazdasági fellendülést hozott, majd az Egyesült Államok súlyos gazdasági depresszióba került.
Végül 1933-ban az amerikai kormány úgy döntött, hogy a dolláronkénti 0,048 unciáról 0,029 unciára csökkentik az 1 dollárral egyenértékű aranymennyiséget, aminek a hatására az arany unciája 20,67 dollárról 35-re drágult.
Negyven évvel később, az 1960-as években az Egyesült Államok túl sok dollárt kezdett nyomtatni a dollár fedezetéül szolgáló aranymennyiséghez képest.
A 35 dolláros aranyár nyomás alá került, és a kincstárnak több ezer tonna nemesfémet kellett eladnia, hogy megvédje az árfolyamot.
Végül 1968-ban úgy döntöttek, hogy az arany árát lebegni hagyják a szabadpiacon. Bár eleinte csak kismértékben, de az arany dollárárfolyama emelkedni kezdett, mert az amerikai deviza támasz nélkül maradt.
A külföldi központi bankok persze 1968 után is aranyra válthatták a dollárjaikat az amerikai kincstárnál, ám nem a szabadpiaci, hanem egy törvényben meghatározott áron, csakhogy ez így is az zsugorodásához vezetett.
Végül Nixon elnök 1971-ben felfüggesztette a dollár–arany konvertibilitást, és ezzel megszüntette a korlátlan monetáris expanzió utolsó fékjét is.
Az 1960-as és 1970-es években létrehozott dollárbőség 10 százalék feletti fogyasztóiár-inflációhoz vezetett, ennek következtében az arany 1980-ra unciánként 800 dollár fölé drágult.
Két évvel az ezredforduló előtt a több Nobel-díjas közgazdász vezetésével működő LTCM (Long-Term Capital Management) fedezeti alap erősen tőkeáttételes kereskedési stratégiája besült, és mivel Oroszország adósságcsődje miatt a veszteségek egyre nőttek, az amerikai kormánynak kellett közbelépnie, hogy megakadályozza a globális pénzügyi bedőlést.
A Federal Reserve a kamatlábak csökkentésével reagált, ami tovább táplálta a részvénypiaci bummot. A később dotcombuboréknak nevezett lufi 2000-ben kipukkadt, és a Fed 6 százalékról 1-re csökkentette a kamatlábakat. Az arany ára ismét emelkedni kezdett, és 2011-ben elérte az 1900 dollárt unciánként.
Az 1929-es tőzsdekrach után, az 1970-es évek elején és a 2000-es dotcombuborék kipukkanását követően tehát a nemesfém ára egyaránt elszállt, és mindegyik esetben egy fellendülést követően, amikor a közelgő összeomlást a dollár gyengítésével igyekeztek elkerülni. Hol a kamatokat vitték túl mélyre, hol a fedezetétől választották el.
Pozsár szerint ezúttal a hozamgörbe-szabályozás hozza el az arany újabb nagy korszakát. Miután Amerika fegyverré tette a devizáját, hogy befagyassza Oroszország eszközeit, az USA államadóssága akkorára nőtt, hogy azt a világ többi része már nem lesz hajlandó finanszírozni.
A Federal Reserve előreláthatólag az amerikai állampapírok korlátlan vásárlásával segíti majd a kormányzatot, amivel gyakorlatilag a hozamgörbe teljes hosszában korlátozza a hozamokat.
Az infláció magasan, azaz a teljes hozamgörbe felett ragad, ami megint csak gyengíti a dollárt. Ebből a csapdahelyzetből pedig a befektetők és a külföldi központi bankok újfent az aranyba menekülhetnek.
