A kriptopiacok mélyrepülése ismét a figyelem középpontjába helyezte a szektor szabályozásáról szóló kérdéseket. Az egyik javaslat amellett érvelt, hogy miután az iparág problémái nem terjedtek túl a kriptók világán, a szabályozás fölösleges, az csupán a szektor legitimitását növelné, pont ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a következő válság már a hagyományos pénzügyi szektorra is továbbterjedhessen.
A helyes hozzáállás ezért az a hatóságok részéről, ha magára hagyják a szektort, és csak távolról nézik, ahogy kiég.
Fabio Panetta, az Európai Központi Bank igazgatóságának tagja szerint azonban két hibája is van ennek a megközelítésnek. Az első, hogy hiába a kriptodevizákat övező alapvető problémák, egyáltalán nem biztos, hogy a szektor megsemmisíti magát, sőt, mivel rendkívüli mértékben spekulatív eszközökről van szó, és az emberek szeretik a hazárdjátékokat, népszerűségük aligha tűnik el. Ezzel persze pont az EKB-nál dolgozó kollégái előrejelzésének mond ellent a jegybankár.
A második problémát pedig a kriptók társadalmi költségei jelentik.
A digitális eszközök mélyrepülése befektetők tömegeit kopasztotta meg, ráadásul szabályozás hiányában a kriptók kiválóan használhatók adóelkerülés, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása vagy épp a szankciók kijátszása céljából, az általuk okozott környezeti károkról nem is beszélve.
Éppen ezért nem szabad a kriptókat szabályozatlanul hagyni, be kell tömni tehát a jelenlegi szabályozáson tátongó réseket, és arbitrázslehetőségeket és az eszközök társadalmi költségeit is kezelni kell. Azt Panetta is elismeri, hogy ez nem könnyű feladat, majd Odüsszeusz történetét idézve arra szólít, hogy a hatóságok álljanak ellen a szektor intenzív lobbitevékenysége által keltett szirénhangoknak, és kerüljék el a rossz szabályozás Szkülláját csakúgy, mint a hibás modellek legitimálásának Kharübdiszét.
A kriptoeszközök piacainak szabályozására tett tavaly nyári uniós megállapodás fontos lépés, életbe léptetése kulcsfontosságú, azonban további lépésekre van szükség, hogy az iparág minden szereplőjét elérjék, beleértve a kriptohitelezést vagy a kriptotárcákat is. Mindezek mellet Panetta szerint fontos felismerni a kriptopiac spekulatív természetét, ezért a szabályozásnak a szerencsejátékot kell alapul vennie.
A fogyasztók védelmét is a szerencsejátékokhoz hasonló módon kell biztosítani, és az adóknak is tükrözniük kell a kriptók társadalmi költségeit.
A szabályozókat és a felügyeleti hatóságokat pedig fel kell hatalmazni arra, hogy lépést tarthassanak a gyorsan változó iparággal. Mindemellett a jegybankár szerint véglegesíteni kell és sürgősen életbe kell léptetni a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásait, ahogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemrégiben közzétett szabályait is, valamint a szabályozásnak globális érvényűnek kell lennie.
Azonban még ez sem elegendő Panetta szerint, aki a digitális pénzügyi rendszer stabil alapjának a jegybanki pénzeket tekinti, majd hozzáteszi, hogy az EKB és a központi bankok világszerte dolgoznak digitális jegybankpénzek kifejlesztésén. A jegybanki pénzek így továbbra is a fizetési rendszerek horgonyául szolgálhatnak, megőrizve azt a bizalmat, amelyen a magánpénzek végső soron alapulnak.
A Financial Timesban megjelent írás azzal nem számol, hogy a kriptoeszközök népszerűségének egyik záloga pont az államokkal és a bankrendszerrel szembeni bizalmatlanság volt, amelyet aligha orvosol a digitális jegybankpénzek megjelenése.
