Így állhat fel a szédítő pofon után Európa egyik legtekintélyesebb bankrendszere
Bár a két svájci nagybank nem fér fel a világ legnagyobb pénzintézeteinek harmincas listájára sem, hiszen a Union Bank of Switzerland (UBS) mindössze a 34., míg a bajba került Credit Suisse csupán a 45. helyet csípte el tavaly, az alpesi köztársaság pénzügyi szektora vitathatatlanul rendszerszintű jelentőségű nemcsak Európában, hanem globálisan is.
Néhai Hans Bar, a Julius Bar egykori első számú vezetője már a 2000-es években is 140 milliárd frankra becsülte a svájci bankokban, azaz túlnyomórészt az említett két bankban – akkor még három, mivel a UBS azóta vette meg a Swiss Bank Corporationt (SBC) – magánszámlákon elhelyezett értékpapírok értékét.
Ezt az összeget ugyan más szakértők eltúlzottnak nevezték, ám hozzátették, valószínűleg az értékpapírok értékéhez hasonló mértékű valutát és aranyat is tartanak a zürichi páncéltermekben.
Így aztán a svájci bankrendszer olyan, mint egy hatalmas jéghegy; a magánpénz, azaz a vagyon kilenctizede a víz alatt van, ám éppen ez a tőkesúly adja a svájciak igazi jelentőségét a pénzügyi világban.
Mindez persze nem véletlen, hiszen a helvétek még mindig azzal reklámozzák pénzügyi szférájukat, hogy a náluk elhelyezett vagyont egyetlen kormány sem államosíthatja, fagyaszthatja be vagy értéktelenítheti el.
A svájci bankok mellett szóló másik fontos érv, hogy az Alpok között megbúvó magánbankok a világ legbiztonságosabb és legstabilabb pénzintézetei közé tartoznak, már léket kaphatott, és nem kizárólag az elmúlt hét fejleményei hatására.
A Credit Suisse 50 milliárd frankos jegybanki kisegítése ugyanis nem példa nélküli, tizenöt éve a UBS is ugyanekkora összeget kapott, amelyet még a svájci szövetségi állam is megfejelt 6 milliárddal.
Ennek ellenére hatalmas botránynak tartják Svájcban, hogy ilyesmi újfent előfordulhat világhírű pénzügyi szektorukban. A Svájci Nemzeti Bank által rendelkezésre bocsátott 50 milliárd mellett a kereskedelmi bank egyébként saját kötvényei visszavásárlásával is javítani kívánja likviditását.
A Fundscene internetes portálon megszólaló pénzügyi szakértők közül talán Neil Wilson, a Markets.com elemzője fogalmazott a legkifejezőbben.
Véleményem szerint a játéknak vége, miután a jegybank kimondta, hogy likviditást biztosít, de már nem 2008-ban vagyunk, és Svájc nem a Wall Street vagy London. Mi következik ezután?
– teszi fel a kérdést.
Wilson amúgy hozzászólásával már átvezet a Credit Suisse igazi, mélyen fekvő problémájára, mégpedig a befektetők gyorsuló ütemű vagyonkivonására is, ami már régebb óta tart a banknál.
Az aggasztó folyamat a tavalyi utolsó negyedévben rendkívüli szintre gyorsult – hiszen 110,5 milliárd frankkal 1290 milliárdra csökkent a bank által menedzselt vagyon értéke –, ám
sokan attól tartanak, hogy az elmúlt napokban látott pánik újabb lendületet adhatott a kiáramlásnak.
Ezt ugyan Ulrich Körner vezérigazgató a Bloombergnek cáfolta, azt állítva, hogy
hétfőn például nettó beáramlást mértek,
az viszont vitathatatlan, hogy a végleges fordulatot csupán a bizalom visszaszerzése hozhatja el, ahhoz meg némi nyugalomra volna szükség.
Ezzel ért egyet a JPMorgan is, amely szerint a status quót már nem lehet visszaállítani, mivel a hitel- és részvénypiacok gyengesége azt mutatja, hogy a befektetők egyre inkább aggódnak.
Az amerikai bank stratégái úgy vélik, valószínűleg nem lesz más megoldás, minthogy a UBS vásárolja fel első számú hazai versenytársát, akárcsak 1997-ben a Swiss Bank Corporationt.
Vérfürdő az európai tőzsdéken: mindenki szabadul a bankpapíroktólFelfüggesztették több bank részvényeinek a kereskedését. |
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
