Idén tavasszal arról beszéltek a Wall Streeten, hogy a profitban úszó Exxon Mobil a Permi-medencében portyázik és felvásárolható palaolaj-termelőkre vadászik. Már akkor az egyik konkrét célpont a texasi Pioneer Natural Resources vállalat volt. Most úgy tűnik, hogy napokon belül megköthetik a 60 milliárd dolláros üzletet.
Tavaly rekordnyereséget könyvelt el az Exxon Mobil. Igaz, az egész iparág profitban úszik, ám ritka madárnak számít az olyan olajcég, amely kitermelésre költ. Valójában az ágazat átállt az osztaléktermelésre, hogy a globális zöldülés közepette is megtartsa maradék befektetőit. Ehhez képest
az Exxon domináns pozícióra tör az olajban gazdag Permi-medencében, Nyugat-Texasban és Új-Mexikóban.
Tavasszal, amikor az első pletykák szárnyra kaptak, még 52 milliárd dollár volt a Pioneer piaci kapitalizációja, most körülbelül 50 milliárd dollár, de így is ez lehet az Exxon legnagyobb üzlete a Mobillal való 1999-es megaegyesülés óta. Az Exxon piaci értéke 436 milliárd dollár, vagyis a tervezett üzlet könnyen megvalósítható. Az Exxont három éve megtépázta a zöldülést sürgető aktivista befektetőkkel folytatott proxyháború. Ám a küszöbönálló akvizíció visszakanyarodást jelent az olajtermelés növelésére irányuló, pandémia előtti stratégiához. Amit nem cáfol a nyári 5 milliárd dolláros Denbury-akvizíció sem. A felvásárolt cég ugyanis arra specializálódott, hogy szén-dioxid segítségével élesszen fel régi olajkutakat.
A palaolajipar egy évtizeden át rendkívül erős növekedést produkált, ám mára érett, telített piaccá vált. A befektetők számára már nem olyan kecsegtetők az új fúrások, amiben az olajipar zöldülése is nagy szerepet játszik. Elemzők szerint
ráférne a palaágazatra egy komolyabb iparági konszolidáció.
Az biztos, hogy egy olajipari óriáscég texasi akvizíciója erős jele a palaforradalom újabb hullámának. A felvásárlás ugyanis spekulatív fellendülést hozhat a Permi-medencében, ahol a Pioneer rendelkezik az egyik legnagyobb számú kiaknázatlan fúrási hellyel.
Az üzletet támogatja a 100 dolláros olajár fenyegetése is, amit a szaúdi–orosz duó erőltet a kitermelés visszafogásával. Régóta tartja magát az olajpiacon az a vélemény, hogy 100 dolláros olajárnál jön el a palások ideje, a környezetvédők nagy bánatára, akik abban reménykedtek, hogy az olajipar zöldberuházásokba forgatja az extra jövedelmet.
Érdekes párhuzam, hogy a szaúdi Aramco is az olajpiaci terjeszkedésre használja fel az iparág zöldülését. Azzal a fura magyarázattal szolgálva, hogy az Aramco a világ legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású olaját szállítja. Vagyis a piaci terjeszkedése a fenntarthatóságot szolgálja.
Igaz, nem könnyű az iparág zöldülése, hiszen a Shell-vezért a zöldülés lassításáért támadják, míg a BP lemondott vezérigazgatóját épp a gyors átállás miatt büntette a piac.
