Magyarország útja a kriptoparadicsommá válás felé: nincs egységes gyakorlat, mégis különutas lehet a hazai szabályozás

Miután a kormány a múlt hét végén viszonylag váratlanul társadalmi vitára bocsátotta a kriptoeszközök piacáról szóló, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által kidolgozott törvénytervezetet, amely lényegében szabályozná a digitális befektetési eszközök jövőbeni kereskedhetőségét, kifejezetten érdekessé vált, hogy a világon egyes országok milyen módon, milyen rendszerben szabályozzák, illetve felügyelik a kriptopiaci folyamatokat.

Az NGM javaslatának alapvetően két kifejezetten fontos pontja van : egyrészt, a tervezet lehetővé tenné a hazai bankoknak, hogy kriptodevizákat, például bitcoint vagy ethert, közvetlenül elérhetővé tegyenek ügyfeleik számára. Ez az újítás egy évvel ezelőtt még viszonylag nagyobb hatással lett volna a hazai befektetési palettára, mivel azóta elindultak az első bitcoin-ETF-ek, amelyek közvetlen kriptopiaci kitettség létrehozása nélkül is hozzáférhetővé teszik a a befektetőknek, így aki akar, már ma is be tud fektetni a legnagyobb kirptodevizába az erre nyitott hazai bankokon keresztül is.

Az MNB-nek természetesen nem a piacának megregulázása lenne a feladata, hanem csak a tokenek hazai kereskedésének felügyelete hárulna a központi bank szakértőire.

Mivel a kriptoeszközök tágabb piaci elfogadottsága csak az elmúlt időszakban indult lendületes növekedésnek, ezért a szabályozásával és a kereskedésével kapcsolatban is különféle megoldások születtek világszerte:

• Amerikában a kriptopiacot elsősorban a tőzsdefelügyelet (SEC), az árupiaci felügyelet (CFTC) és a chicagói árutőzsde egyes szervei együttesen igyekeznek felügyelni, a jegybanknak (Fed) ebbe a kérdésbe nincs beleszólása. Az Egyesült Államokban a lakosság szabadon kereskedhet bitcoinnal az arra nyitott bankokon keresztül (pl. Bank of America, JPMorgan), a nyereségek után pedig akár 37 százalékos adóterhük is keletkezhet a befektetőknek.
• Kínában mind a kriptodevizákkal való kereskedés, mind azok bányászata és birtoklása egyaránt átfogó, szigorú tilalom alá esik.
• Kanadában ugyan a bitcoin például nem tekinthető hivatalos devizának, az ország az Egyesült Államokat megelőzően már engedélyezte a bitcoin-ETF-eket, ahogy a kriptoeszközök kereskedése is szinte teljesen szabad az országban, a brókereknek mindössze regisztrálniuk kell magukat a két tőzsdefelügyeleti szervnél (CSA, FINTRAC). Kanadában még közvetlenül a jegybankon keresztül is lehet bitcoint vásárolni, adózása pedig a személyi jövedelemadó hatálya alá esik.
• Indiában ugyan egy ideje tervben van a kriptodevizák teljes körű betiltása, de a tervezetről még nem szavazott a parlament, így az még nincs érvényben. Az országban jelenleg 30 százalékos adóterhet kell fizetni a kriptós befektetések után, hivatalos szabályozó vagy felügyeleti szerv azonban mégsem létezik az országban, mivel a tervek a szektor betiltásáról, mintsem engedélyezéséről szólnak.
• Az Európai Unióban a kriptodevizák alapvetően teljes legalitásnak örvendenek, a szabályozásuk azonban a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, ezért is lehet, hogy például a kriptonyereségek után fizetendő adóterhek nulla és 48 százalék között mozognak. Hazánkban egyébként 15 százalékos személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség keletkezik a kriptós nyereségek után.

A világ legnagyobb gazdaságainak gyakorlatában szinte csak az tűnik egységesnek, hogy egyik országban sem a jegybank feladata a kriptopiac felügyelete. A szegmens szabályozási gyakorlata azonban teljesen egyértelműen egy új problémakör, így a különutas megoldás könnyedén bizonyulhat a legjobbnak is.