Óvatoskodtak a britek, bátran vágtak és intervenciót emlegettek a svájci jegybankárok
Svájcban 25 bázisponttal, 1,25 százalékra csökkentették az irányadó rátát. A kamatvágás után az euró-svájci frank kurzus 0,948-ról 0,954-ig szúrt fel. Londonban viszont az 5,25 százalékos alapkamat tartása mellett szavaztak. A döntést követően az euró-angol font 0,844-ről 0,845-ig araszolt, míg a kábelfont, azaz az angol font-amerikai dollár kurzus 1,270-ről 1,268-ra süllyedt.
Duplán meglepték a piacokat a svájci jegybankárok
Nem elég, hogy 25 bázisponttal, 1,25 százalékra csökkentette az irányadó rátát, de a jegybankelnök azt is bejelentette, hogy amennyiben szükséges, készek beavatkozni a devizapiacon.
Miközben a Bloomberg előzetes konszenzusa kamattartást mutatott, a megkérdezett 28 elemző közül 12-en 25 bázispontos kamatvágást vártak, 16 elemző pedig úgy vélte, nem változik a kamatszint. Igaz, a határidős árazások 68 százalékos valószínűséggel mutattak kamatvágásra.
A frank a döntést megelőző hónapban több mint 4 százalékkal erősödött az euróval és több mint 3 százalékkal a dollárral szemben. A kamatcsökkentési ciklus márciusban kezdődött.
Kevésbé volt izgalmas a Bank of England kamatdöntő ülése
Az elemzők előzetesen szinte biztosra vették a kamattartást. Csak az volt kérdéses, hogy növekszik-e a kamatvágásra szavazó jegybankárok száma, miután legutóbb 2 szavazat érkezett a kamatcsökkentésre. Az infláció épp a mostani döntés előtt ért a jegybanki célszintre, májusban 2 százalékos volt az éves bázison számított áremelkedés üteme. A piaci árazások alapján az első kamatvágásra nagy valószínűséggel szeptember 19-én kerülhet sor, a font piaca ezért elsősorban a jegybanki kommunikációra figyelt.
A BoE végül a hetedik egymást követő ülésen is 5,25 százalékon tartotta az irányadó kamatát. És
még a szavazatok aránya sem adott eligazítást,
mert ahogy májusban, úgy júniusban is ketten szavaztak a kamatvágás mellett. De a jegybank legalább jelezte, hogy a következő hónapokban követhetik európai társaikat a hitelfelvételi költségek csökkentésében.
Meglepőnek tűnhet a londoni jegybankárok óvatossága, hiszen a Egyesült Királyság inflációja elérte a célszintet. Ám a csökkenés az elmúlt hónapokban nagyrészt a csökkenő energia- és élelmiszeráraknak tudható be, és a BOE attól tart, hogy
a szolgáltatások gyorsan emelkedő árai az év második felében visszaemelhetik az inflációs rátát
a cél fölé, s az árhullám újjáéledése tartós lehet, ha a bérek továbbra is gyorsan emelkednek.
A fejlett piacokon különös figyelem övezi az EKB és az amerikai Fed lépéseit. Elsőként a júniusban kamatot vágó európai jegybankárok léptek, ám meglepően szigorú, szinte héja kommunikáció kapcsolódott a döntéshez. Eközben az amerikai jegybankárok most elsősorban a lakhatási inflációval küszködnek, s a döntéshozók kamatpálya-várakozásait tükröző dotplot-tábla a kamatcsökkentési periódus őszi-téli startját tükrözi.
A visegrádi devizáknak jól jönnek a fejlett piaci kamatvágások.
Mert a forint is carry deviza, hasonlóan a zlotyhoz és a koronához. A carry trade ügylet esetében, ahogy a betétes kamatra tarthat igényt – a kölcsönvevő pedig tartozik is vele –, úgy a devizapiacon is kamatot fizetünk és kapunk, ha pozíciót nyitunk egy devizapárra. Aki forintot vesz euró ellenében, a forint- és az eurókamat különbözetét nyereségként könyveli el, ami enyhítheti az árfolyammozgás veszteségét vagy megfejelheti a profitját. Egy EKB-kamatvágás például a térségi devizák euróval szembeni kamatelőnyét növeli, ami megtámasztja az árfolyamukat, illetve tágítja a budapesti, prágai és varsói jegybankárok mozgásterét.
