Idén az okos pénzt kezelő intézményi befektetők remegtek meg a tőzsdei viharban, míg a gyenge szívűnek tartott amatőrök bátran vásároltak. De a tőzsdeparkett nem szociológiai műhely. Nem az a kérdés, hogy kinek milyen a családi, pénzügyi, politikai vagy vallási háttere, csak az számít: ki nyer? Másként fogalmazva: venni vagy eladni érdemes? Esetleg semmit sem kell csinálni a tőzsdei hullámvasúton?
Donald Trump vámháborúja és
az áprilisi tőzsdei vihar felülírta azt a Wall Streeten régóta uralkodó vélekedést,
amely különbséget tesz az intézményi befektetők okos pénze és a kisbefektetők buta bankói között. Mondván, az előbbiek a fundamentális adatokra és technikai elemzésekre támaszkodnak, míg az utóbbiak hajlamosak a félelem és a kapzsiság alapján dönteni.
A felszabadulásnapi vámbejelentéseket követően, április 3-án és április 4-én a Goldman Sachs fedezeti alapjai több részvényt adtak el, mint az elmúlt 15 év bármely más kétnapos időszakában. Ám amint a profik kitáraztak, az amatőrök lecsaptak a vételi lehetőségre. Április 3-án, amikor a széles piacot leképező S&P 500 index 5 százalékot zuhant, 4,5 milliárd dollár értékű részvényt és ETF-et szívtak fel a kisbefektetők – derül ki a JPMorgan lakossági brókereinek adataiból.
Az elmúlt hetekben azon morfondíroztak a spekulánsok, hogy vajon kinek lesz igaza, a kitárazóknak vagy azoknak, akik belevettek az esésbe. Esetleg a lusta portfóliók nyernek. Sokan a Buy and Dip stratégiára hivatkoztak, mondván,
évszázadnál hosszabb ideje mindig bejött a hullámvölgyek kiülése.
Mások már temették ezt a stratégiát, mondván, rövid távon még sosem volt ennyire reménytelen a visszapattanás, s arra emlékeztettek, hogy a dotkomlufi kipukkanását követően 7 esztendeig tartott a talpraállás.
Az április eleji felszabadulásnapot követő tőzsdeomlás után Trump vámterveinek enyhítése indította felfelé a vezető tengerentúli tőzsdeindexeket. Komoly lökést adott a kisebb engedményektől fűtött folyamatnak az Egyesült Királysággal kötött átfogóbb megállapodás, ám az igazi piaci mámort az eredményezte, hogy a hét elején 90 napra szinte leolvadtak az Egyesült Államok és Kína közötti vámok.
A The Wall Street Journal kisbefektetőket interjúvolt, amiből kitűnik, hogy voltak olyanok, akik
két hétig rá sem néztek a portfóliójukra, nehogy pánikbarkácsolásba kezdjenek.
Mert amikor beindul a tőzsdei hullámvasút, nehéz megállni a pozíciókból való ki- és beugrálást, ami jobbára a pénzt égeti, mert időzavarban nagyon nehéz eltalálni az időzítést. Persze vannak időszakok, amikor csak az aktív kereskedés nyerő, de némi túlzással azt lehet mondani, hogy idén eddig azok jártak jól, akik belevettek az esésbe, vagy egyáltalán nem csináltak semmit.
Néha nagyon idegőrlő a tétlenség. Pláne,
mikor felerősödnek a piacon a szirénhangok.
Áprilisban volt olyan pontja a hullámvasútnak, amikor a technológiai fókuszú Nasdaq Composite 1932 óta a legrosszabb hónap felé tartott. Ám jött a fordulat, s elmaradt a medvepiaci belépő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.