Szorul a hurok a Commerzbank körül, a németek egy újabb nagy olasz pofontól tartanak
Miután az olasz UniCredit Bank kedden váratlanul visszavonta ajánlatát a szintén itáliai Banco BPM felvásárlására, a nagybank most már teljes egészében a német Commerzbank megkaparintására koncentrálhat, amit az érintett pénzintézetek szerda reggeli részvényárfolyamai is tükröznek.
Emelkedik a Commerzbank árfolyama
Amíg ugyanis a BPM kurzusa 3,44 százalékkal, 9,97 euróra csúszott vissza a milánói Euronexten, az UniCredit részvényei 2,45 százalékkal, 59,50 euróra, a Commerzbankéi pedig 1 százalékkal, 29 euró fölé emelkedtek.
Az UniCredit igazgatósága a 14,6 milliárdos ajánlatának visszavonását azzal indokolta, hogy az olasz kormány álláspontja, mely szerint az ország érdekeire hivatkozva beleszólhat a BPM felvásárlásának a feltételeibe, illetve végső soron akár teljesen meg is tilthatja azt, kedvezőtlen helyzetet teremtett az ajánlat részvényesi elfogadására.
Pedig úgy tűnt, hogy az UniCredit sikerrel támadta meg bíróság előtt a kormány feltételeit, sőt az Európai Bizottság (EB) szerint Giorgia Meloni kabinetjének nem is áll jogában beavatkozni a tervezett felvásárlásba. Az Európai Unió fúziós szabályozása szerint csak az EB rendelkezik erre hatáskörrel, s júniusban már jóvá is hagyták az ügyletet.
Piaci hírek szerint azonban az átvételi ajánlat nem volt túl nagyvonalú, így a Banco BPM részvényesei nemigen kaptak rajta. Emellett BPM menedzsmentjének heves ellenállásába is ütközött.
A római kormány amúgy állítólag azért fúrja minden eszközzel a tranzakciót, mert akadályozza stratégiai tervét, amely a Banco BPM és a Banca Monte dei Paschi di Siena egyesülésével egy harmadik ütőképes olasz pénzügyi csoport létrehozását szorgalmazza az UniCredit és az Intesa Sanpaolo csoport mellett.
Újra a Commerzbank kerül a fókuszba
Mindenesetre így most a Commerzbank felvásárlása kerül újra a fókuszba, a második legnagyobb német bankban az UniCredit a részesedését már 19,2 százalékra növelte, ám Németországban is kemény ellenállást tanúsítanak a politikusok, a menedzsment és a munkavállalók, valamint a szakszervezetek.
Ráadásul a Commerzbank részvényárfolyama idén eddig 87 százalékkal, 29 euróra emelkedett, ezért valószínűleg nem túl vonzó az UniCredit számára, a befektetők viszont továbbra is abban bíznak, hogy az olasz nagybank kitartó közeledése még feljebb pumpálhatja a kurzust.
Emellett szól az a tény is, hogy szintén szerdán az UniCredit a korábbi 9,3 milliárd euróról 10,5 milliárd euróra emelte idei profitbecslését, tehát a pénzügyi ereje megvan a tranzakció folytatásához. A második negyedévben pedig a nettó nyeresége 3,3 milliárd euróra nőtt, mivel
- az olasz életbiztosítókban fennálló részesedésének átértékeléséből
- és éppen a Commerzbankban szerzett részesedéséből származó extra nyereség
ellensúlyozta csökkenő működési nyereségét.
A milánói nagybank amúgy még nem nyújtott be ajánlatot frankfurti szektortársa felvásárlására, ám Andrea Orcel vezérigazgató már többször is nyilvánosan kifejezte érdeklődését. Az Európai Központi Bank és a német szabályozó már zöld utat is adott az olaszoknak, hogy Commerzbank-részesedésüket közel 30 százalékra növeljék, ami már szinte zsebben is van.
Az UniCredit által már megszerzett származtatott eszközök részvénnyé alakításával ugyanis további 9 százalékos részesedésre tehet szert az olasz pénzintézet. Szerdán erről annyit árult el Orcel, hogy az átalakításra év végéig fokozatosan kerülne sor, amihez csak annyit tett hozzá:
Németországban pontosan ott vagyunk, ahol lenni akartunk.
Miért tiltakoznak foggal-körömmel a németek?
Kérdés, miért állnak ellen a németek olyan csökönyösen az olasz akvizíciónak, miközben Berlin szerint is az egységes piac az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, amely biztosítja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgását az EU-ban. Ráadásul mindkét ország az eurózónához tartozik.
Nos, a hangulat szításáról a német sajtó is gondoskodik, amelyre friss példát a Handelsblatt szerdai írása szolgáltat, a bajor Hypovereinsbank húsz évvel ezelőtti felvásárlását felidézve.
A lap szerint húsz éve is úgy volt – ahogy most is ígérik a Commerzbanknak –, hogy a Hypovereinsbankot Németországból mint önálló vállalkozást vezetik, ám az UniCredit milánói székhelyén másképp látták a dolgot.
A Hypovereinsbank akkori vezetője, Theodor Weimer 2024-ben idézte fel, hogy az olaszok a következő mondattal zárták le anno a kérdést:
Nem értem, hogy lehettek ennyire ostobák, aki fizet, az irányít.
Az akkori UniCredit-vezér, Alessandro Profumo mosolyogva válaszol, amikor manapság a Hypovereinsbank-sztoriról kérdezik.
„Természetesen az UniCredit a fúzió után szinergiákat valósított meg és csökkentette a költségeket” – mondja, hozzáfűzve, hogy ez az ő származásának is köszönhető:
Genovából származom, és a genovaiak tudvalevőleg rendkívül fukarok.
