Rekordok rekordok hátán: mi várható a következőkben az arany piacán?
A tavalyi évben az arany ára forintban számítva majdnem 39 százalékot tudott emelkedni, ezzel maga mögött hagyva a legtöbb részvénypiaci index teljesítményét. Nagy kérdés, hogy tud-e tovább folytatódni a nemesfém szárnyalása, vagy kifulladni látszik a rali. Főként annak az információnak a tudatában, hogy már 2024-ben is 40 százalékot meghaladóan értékelődött fel az instrumentum.
Évek óta szárnyal az arany, és könnyen lehet, hogy még messze nincs vége a ralinak
Az arany szárnyalása érdemben már 2022 végén megkezdődött. A részvénypiacokkal együtt érte el az instrumentum az alját, majd kicsivel több mint három év alatt 170 százalék körüli ralit produkált forintban. 2022-ben a legtöbb jegybank szigorított a monetáris politikáján, ami szűkíteni szokta a globális likviditást. Ez jellemzően nem szokott segíteni semmilyen eszköznek, a nemesfémek árfolyamára pedig kifejezetten rossz hatással szokott lenni. Így a geopolitikai kockázatok erőteljesebb megjelenése ellenére (az orosz–ukrán háború kirobbanása) sem tudott jól teljesíteni az eszköz.
Ekkor már a legtöbb jegybank esetében megtörtént az a fordulat, hogy érdemesebb lehetett a dollárban denominált eszközöket csökkenteni, és több aranyat tartani a jegybanki tartalékokban. Főképp az USA-val kevésbé baráti viszonyt ápoló gazdaságok kezdtek el nagyobb mértékben elfordulni ekkor a dollártól, hiszen az USA precedenst teremtett azzal, hogy az oroszokat levágta a dollárelszámolásról, és befagyasztotta az oroszok dollárban denominált tartalékait. Így történhetett meg, hogy
miközben a magasabb kamatok általában alacsonyan szokták tartani a nemesfémek árfolyamát, azok 2023-ban és 2024-ben is kifejezetten jól tudtak teljesíteni.
Majd 2024 novemberében Trumpot újra megválasztották, ami a globális jegybankárok szemében egy még nagyobb kockázati tényező lett, mint a Biden-adminisztráció, és erre a feltételezésre Trump rá is erősített a Liberation Dayjel, az egész világra kivetett vámokkal. Trump sok nyilatkozata a jegybanki függetlenséget is kikezdi, és akár attól is lehet tartani, hogy egy fiskálisan expanzív politikát szeretne egy laza monetáris politikával párosítani, hogy a hiány finanszírozása olcsó legyen, így kisebb kockázat mellett tovább növelhesse az USA eladósodottságát. Ha ez meg történne, az jelentős mértékben leértékelné a dollárt, a jegybankokat pedig tovább ösztönözné, hogy a dollárban denominált tartalékaik helyett egyéb eszközöket keressenek. Így, amíg főként ez a narratíva vezérli a befektetők gondolatait, addig tovább folytatódhat az arany felértékelődése hosszú távon.
