A számok nem félnek a háborútól: mit mutat 100 év tőzsdei adat fegyverropogás idején?
A globális geopolitikai feszültségek – legyenek azok hirtelen kirobbanó háborúk vagy elhúzódó nemzetközi válságok – újra és újra felteszik ugyanazt a kérdést a befektetőknek: mit tesz ilyenkor a tőzsde? Menekülni kell, vagy épp ellenkezőleg, a pánik kínál beszállási pontot?
A válasz nem érzelmi, hanem statisztikai kérdés. Egy 1918 és 2002 közötti időszakot vizsgáló, 440 nemzetközi politikai válságot feldolgozó, átfogó kutatás alapján a háborúk és válságok hatása jól mérhető – és korántsem egységes.
A globális piac első reakciója: esés és volatilitás
A történelmi adatok szerint a nemzetközi válságok érdemben csökkentik a részvénypiaci hozamokat.
A vizsgálat alapján a világpiaci részvényhozamok éves szinten átlagosan mintegy 4 százalékkal maradnak el a békés időszakok teljesítményétől.
A válságok indulásakor különösen erős a negatív reakció: az első hónapban közel fél százalékponttal alacsonyabb a globális havi hozam az átlagosnál.
A mechanizmus ismerős:
- a befektetők kockázatot áraznak;
- tőkét vonnak ki a részvénypiacokról;
- a volatilitás hirtelen megugrik;
- nő a biztonságos eszközök – állampapírok, arany, menedékdevizák – iránti kereslet.
A tanulmány szerint a válságok indulásakor a világpiaci havi volatilitás több mint egyharmaddal emelkedik, és csak a konfliktus lezárásakor mérséklődik érdemben. A geopolitikai bizonytalanság tehát nem csupán az árfolyamokra, hanem a kockázati szintre is közvetlen hatást gyakorol.
Nem minden piac szenved egyformán
A globális átlag azonban elfedi a legfontosabb különbséget: nem mindegy, hogy egy ország közvetlen szereplője-e a konfliktusnak.
Az érintett országok tőzsdéin a hatás sokkal markánsabb:
- a konfliktus indulásakor átlagosan közel 2 százalékos azonnali esés figyelhető meg;
- a válság minden további hónapjában további mintegy 1 százalékos havi veszteség jelentkezik;
- a lezáráskor ugyan van pozitív korrekció, de az átlagosan csak fél százalék körüli.
Ez azt jelenti, hogy a válság lezárása nem „radírozza ki” a korábbi árfolyamveszteséget.
A közvetlenül érintett ország részvénypiaca rendszerint tartós nettó veszteséggel kerül ki a konfliktusból. Ezzel szemben azokban az országokban, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a konfliktusban, a negatív hatás jellemzően a kirobbanás hónapjára korlátozódik, és később statisztikailag nem jelentős.
A háború ára dollárban mérve
A kutatók számítása szerint – a 2000. év eleji globális részvénypiaci kapitalizációt alapul véve – egyetlen nemzetközi válság átlagosan mintegy 280 milliárd dollárnyi piaci értéket „éget el”.
Mivel a vizsgált időszakban évente átlagosan közel hat válság kezdődött, a békés évekhez képest a globális részvénypiac éves szinten akár 1400 milliárd dollárral is több vagyont halmozhatna fel.
A számok tehát nem relativizálják a geopolitikai kockázatot – éppen ellenkezőleg: kimutatják a költségét.
Súlyosabb válság, nagyobb esés
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy nem minden konfliktus vált ki azonos piaci reakciót. A negatív hatás erősebb, ha:
- a válság erőszakos cselekménnyel indul;
- területi fenyegetést vagy létfenyegetést jelent;
- nagyhatalmak állnak szemben egymással.
Minél nagyobb az egzisztenciális vagy geopolitikai tét, annál erőteljesebb a tőzsdei reakció. A piac tehát differenciál:
nem maga a „háború” szó, hanem a konfliktus súlya számít.
Akkor mégis miért nem omlik össze tartósan a világpiac?
A hosszabb távú grafikonok alapján a globális részvénypiac a 20. század világháborúi, hidegháborús válságai és regionális konfliktusai ellenére is emelkedő trendet mutatott. Ennek több oka van:
- a vállalati profitabilitás hosszabb távon fontosabb, mint az átmeneti politikai sokk;
- a gazdaság alkalmazkodik, újraszerveződik;
- a befektetők idővel újra kockázatot vállalnak.
A piac tehát egyszerre képes rövid távon pánikolni és hosszú távon felejteni. A kezdeti esés gyakran a bizonytalanság ára, nem pedig a gazdasági fundamentumok azonnali összeomlása.
Vannak „nyertesek”?
A történelmi tapasztalatok szerint egyes ágazatok – különösen a védelmi és hadiipari vállalatok – konfliktusok idején stabilabb teljesítményt nyújthatnak azáltal, hogy a megnövekedett állami kiadások és beszerzések bevételnövekedést generálhatnak ezekben a szektorokban.
Emellett bizonyos nyersanyagpiacok is erősödhetnek a kereslet átrendeződése miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden háborús helyzet automatikusan befektetési lehetőség. A piaci reakció mindig a konfliktus jellegétől, földrajzi kiterjedésétől és a gazdasági környezettől függ.
Befektetési következtetések
A történeti adatok alapján néhány általános tanulság levonható:
- a konfliktusok indulásakor jellemző a rövid távú árfolyamesés;
- a közvetlenül érintett országok piacai nagyobb és tartósabb veszteséget szenvednek;
- a globális piac hosszabb távon jellemzően alkalmazkodik és stabilizálódik;
- a volatilitás megugrása a bizonytalanság természetes velejárója.
A háború tehát nem fekete-fehér befektetési helyzet. Nem igaz, hogy a piac „mindig összeomlik”, de az sem, hogy „minden háború bikapiacot hoz”. A számok inkább azt mutatják: a tőzsde hideg racionalitással áraz. A konfliktus költsége mérhető, de a kapitalizmus hosszú távú növekedési logikája gyakran túléli a geopolitikai sokkokat. A befektetési döntés ezért nem morális, hanem kockázatkezelési kérdés. A történelem alapján a pánik ritkán bizonyult jó tanácsadónak – de a kockázat alábecsülése sem.
