Az olajpiac padlója után a plafonról is Kína dönthet: megvan, hogy ki lehet a legnagyobb vesztes – a pekingi váltást az egész világ megérezheti
Az olajpiac alakulását nem csak az eladók kartellje, az OPEC határozza meg, az árak alakításában fontos szerepet játszik a világ legnagyobb vevője, Kína is, amely az elmúlt hónapokban óriási készleteket halmozott fel, kihasználva az alacsony árakat.
Az olajpiac padlója után a plafonról is Kína dönthet
Ahogy azonban a geopolitikai feszültségek hatására a globális benchmarkként szolgáló Brent olajfajta ára emelkedésnek indult, úgy változott Kína magatartása is. Tekintve a tankerek hetekig tartó útját a vásárlástól a kínai kikötőkig, az első jelek csak mostanában kezdenek nyilvánvalóvá válni a Reuters összefoglalója szerint. A változásokra válaszul Kína elfordul a Brenthez kötött árazású fajtáktól, vagy egyre nagyobb kedvezményt követel, és a vásárlások mennyiségét is csökkenti. Ezt Peking könnyen megteheti, miután
az alacsony olajárakat kihasználva saját fogyasztásánál nagyobb mennyiségeket vásárolt az elmúlt évben.
Miután azonban a Brent hordónkénti ára a december 16-i 58,72 dolláros mélypontról február 23-ra 72,5 dollárra drágult, Peking számára már nem olyan fontos a felhalmozott tartalékok gyarapítása.
Az afrikai termelők lehetnek a kínai váltás vesztesei, de a hatást az egész világ érezheti
A kínai viselkedés változása eredményeként egyes nyugat-afrikai olajfajták diszkontja a Brenthez képest 3-ról 5 dollárra nőtt, de Szaúd-Arábia is kénytelen volt változtatni árazásán, ám az Arab Light árfolyam inkább az ománi és dubaji fajták árához kötött. A márciusi rakodású szállítmányok árát az olajmonarchia zsinórban negyedik hónapban volt kénytelen csökkenteni, így eltűnt a korábbi prémium a dubaji-ománi átlaghoz képest.
Mindez tovább nehezíti az afrikai termelők helyzetét, akiknek terméke a szállítási díjak növekedése miatt is drágulhat Kínában, miközben az Arab Light és a nigériai Bonny Light vagy épp az angolai Cabinda tulajdonságai hasonlók. Ráadásul Kína él az amerikai–indiai kereskedelmi megállapodás nyújtotta lehetőséggel is, melynek keretében Újdelhi az orosz olajvásárlások visszafogását ígérte. Így
Peking még többet vásárol az orosz Urals olajfajtából, hiszen az Oroszország európai kikötőiben tankerekre rakott olaj akkora kedvezménnyel kapható, ami bőven ellensúlyozza a hosszú szállítás költségét.
A legfőbb kérdés az, hogy Kína csupán a drágább, Brenthez kötött fajtákat cseréli diszkontáron kapható olajra, vagy a teljes vásárlást is visszafogja. Utóbbi tovább ronthat a globális olajpiac egyensúlyán, ahol a túlkínálat jelenleg a geopolitikai feszültségek miatt nem jelenti az árak összeomlását.
