Háborútól, inflációtól nem az arany ment meg: száz év adatai írják felül a közhelyeket – nézzük csak az állampapírt
Számos biztos menedéknek hitt eszköz legfeljebb követi az áremelkedést – és még a részvények sem mindig nyújtanak valódi védelmet, amikor az infláció felgyorsul, a befektetők többsége ösztönösen ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúl: aranyhoz, ingatlanhoz vagy éppen részvényekhez. A hosszú távú tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezek az egyszerű válaszok sokszor félrevezetők.
Egy közel száz évet (1927–2020) átfogó adatsor elemzéséből kiderült, nincs olyan befektetés, amely minden inflációs környezetben megbízhatóan megőrizné a pénz vásárlóerejét. Sőt: a különböző eszközök és az infláció kapcsolata sokkal gyengébb, mint azt a közvélekedés sugallja.
Meglepő alapállítás: még az infláció és a hozamok kapcsolata is gyenge
A hosszú távú nemzetközi vizsgálatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a legtöbb befektetés és az infláció között csak laza kapcsolat mutatható ki.
Ez igaz a várt és a váratlan inflációra is még azoknál az eszközöknél is, amelyek inflációállónak számítanak, vagyis az a logika, hogy „ami drágul, az védi a pénzt”, a gyakorlatban sokszor nem működik.
A nyersanyagok: követik az inflációt, de nem nyújtanak stabil védelmet
Első ránézésre logikus választásnak tűnnek az árupiaci befektetések: ha az árak emelkednek, a nyersanyagok is drágulnak. A hosszú idősorok ezt részben vissza is igazolják – de fontos korlátozásokkal.
- A nyersanyagok hosszú távon jellemzően lekövetik az inflációt,
- infláció feletti hozamuk korlátozott,
- az árfolyamuk erősen ingadozó.
Ráadásul még ott sem egyértelmű a kép, ahol van kapcsolat:
az energia és bizonyos nyersanyagok együtt mozognak ugyan az inflációval, de túl nagy a volatilitásuk ahhoz, hogy megbízható fedezetnek számítsanak.
Az aranyat gyakran tekintik infláció elleni védelemnek, a történelmi adatok azonban azt mutatják, hogy ez korántsem működik minden időszakban: magas infláció mellett is gyakran produkált negatív reálhozamot, és az inflációval való kapcsolata időben erősen ingadozik.
Jelentős különbségek az egyes termékek között
Az árupiac korántsem egységes. Az egyes nyersanyagok teljesítménye között nagyarányú eltérések lehetnek, amit több tényező is befolyásol:
- keresleti változások
- technológiai fejlődés
- helyettesítő termékek megjelenése
- akár időjárási hatások
Ennek következtében egyes termékek reálértéken is veszteséget termelhetnek még inflációs környezetben is.
Ingatlan: hosszú távon működik, rövid távon nem mindig
Az ingatlanokat sokan automatikusan inflációálló befektetésként kezelik. A kép azonban itt is kettős.
- hosszú távon képesek követni az inflációt
- rövid távon ez a kapcsolat gyengébb
- a reálhozamuk historikusan mérsékelt
Más kutatások is arra jutnak, hogy az ingatlan inkább hosszú távon nyújt védelmet, rövid távon viszont akár negatív kapcsolat is kialakulhat az inflációval, különösen válságok idején.
Részvények: nem inflációs fedezet, hanem hosszú távú növekedési eszköz
A részvényekkel kapcsolatban gyakori érv, hogy a vállalatok képesek áraikba beépíteni a költségnövekedést. Ez hosszabb távon részben igaz, de a befektetők számára a rövidebb ciklusok legalább ennyire fontosak.
Magas infláció mellett jellemzően:
- lassul a gazdaság
- romlanak a profitkilátások
- emelkednek a kamatok
- nő a bizonytalanság
A tapasztalatok szerint ilyenkor a részvények reálhozama csökken, különösen akkor, ha az infláció tartósan magas.
Fontos árnyalat, hogy a legtöbb eszköz – így a részvények is – hosszú távon képes volt infláció feletti hozamot elérni, még ha rövidebb időszakokban ez nem is látszik.
Az ágazati különbségek kulcsszerepe
Infláció idején nemcsak az számít, hogy valaki részvényekbe fektet-e, hanem az is, hogy mely szektorokat választja.
A múltbeli – elsősorban amerikai – adatok alapján gyengébben teljesítettek:
- fogyasztási cikkek
- autóipar
- turizmus
- kiskereskedelem
Ezzel szemben kedvezőbb képet mutattak:
- energiaipar és olajszektor
- bányászat
- acélipar
- szállítmányozás
Ez összhangban van azzal, hogy az inflációval való legerősebb együttmozgás éppen az energia- és nyersanyagszektoroknál figyelhető meg.
A kellemetlen igazság: még a jó fedezetek sem igazán fedeznek
A kutatások egyik legfontosabb üzenete, hogy az infláció elleni védekezés sokkal nehezebb, mint azt a közbeszéd sugallja, mert
- kevés eszköz mozog együtt megbízhatóan az inflációval,
- ami együtt mozog, az gyakran túl volatilis,
- ami stabil, az sokszor nem követi az inflációt.
Éppen ezért egyre több elemzés jut arra a következtetésre, hogy a kifejezetten inflációhoz kötött eszközök (például inflációkövető kötvények, állampapírok) gyakran hatékonyabb védelmet nyújtanak, mint a klasszikus alternatívák.
Nincs univerzális megoldás
A legfontosabb tanulság, hogy az infláció elleni védekezés nem egyszerűsíthető egyetlen eszköz kiválasztására.
- A nyersanyagok többnyire csak követik az inflációt,
- az ingatlan hosszú távon védhet, de nem kiugró hozamú,
- a részvények teljesítménye pedig erősen ciklikus.
A hatékony stratégia alapja nem egy „csodabefektetés”, hanem egy tudatosan felépített, több eszközt kombináló portfólió. Az adatok alapján tehát a legfontosabb felismerés: az infláció ellen nincs teljesen biztos recept – legfeljebb jól megválasztott kompromisszumok.
