Miközben idehaza a Tippmixen keresztül a Szerencsejáték Zrt. a sport egyik legnagyobb támogatója, addig a világban elkezdtek szaporodni a sportolói eltiltások: vannak már focisták a Premier League-ben (PL) meg hokis az NHL-ben is, akik a dollármilliós fizetésük dacára is fogadtak akár a saját csapatuk meccseire is, most pedig fél évig-egy évig nem játszhatnak, mert eltiltották őket. Felmerül tehát a kérdés: mennyire egyéni felelősség és mennyire társadalmi probléma a tippelgetés?
Fotó: GettyImages
A koronavírus-járvány miatt 3,6 milliárd eurónyi (1367 milliárd forint) veszteséget kellett elkönyvelnie az olasz labdarúgásnak, ezért sok klubvezető könyörgött az illetékeseknek, hogy függesszék fel a szerencsejátékcégekre 2018-ban kiszabott hirdetési tilalmat, az úgynevezett „méltóságrendeletet”.
A csapatok a pandémia legsötétebb hónapjaiban meccset sem játszhattak, amikor pedig igen, akkor is zárt kapuk mögött, következésképp a bevételük nagy hányadát jegybevételtől is elestek.
Ezt pótolta volna valamelyest a sportfogadásból származó 100 millió euró (38 milliárd forint), amire viszont elvből mondtak nemet odafent.
Mégis érdekesen alakult a közeljövő: egyrészt a fociklubok túlélték a Covidot – habár eleve rossz gazdasági helyzetükön nyilván nem javított –, ugyanakkor azt egyelőre senkinek sem sikerült elérni, hogy ne legyen kvázi áldozata az ettől még folyó tippelgetésnek.
Tíz hónapig nem játszhat a legdrágább igazolás
Most ősszel például az olasz válogatott edzőtáborából hurcoltak el két játékost a hatóságok, egy harmadik önmagától állt elő, az ügyet szinte kirobbantó lesifotós, Fabrizio Corona szerint pedig rajtuk kívül még tucatnyi focista lehet sáros.
Sandro Tonali esete a legfelkapottabb – több okból is. A 23 éves középpályás a nyáron szerződött a Milanból a szaúdi tulajdonban álló Newcastle-be, méghozzá rekordméretű összegért, 70 millió euróért (26,6 milliárd forint), azaz ő minden idők legdrágább külföldre költöző olasz labdarúgója, ráadásul megtollasodott, Bajnokok Ligája-részvevő klubhoz igazolt, ami ugyancsak reflektorfénybe helyezte.
Csakhogy az észak-angliai hagyatéka sokáig kilenc meccs és egyetlen gól lesz, mert 10 hónapos eltiltással sújtották, amiért illegális platformokon fogadott – beleértve korábbi munkaadója, a Milan mérkőzéseit is.
Fotó: OLI SCARFF
Tonalihoz hasonlóan Nicolo Fagioli sem tagadott semmit, hanem azonnal beismerte, hogy bizony fogadgatott – persze nem jól, mert 2,9 millió eurónyi (1,1 milliárd forint) tartozást halmozott fel, amiért hét hónapos eltiltást kapott. Mindkettőjüknél enyhítő körülménynek számított az együttműködés, valamint, hogy a témába vágó rehabilitációra küldik őket és közösségi oktatásban is részt vesznek. Ezzel sokat megúsztak, mert a minimális büntetési tétel egyébként hároméves eltiltás lenne.
Nicolo Zaniolo ügye annyiban különbözik, hogy ő nem sporteseményekre, nem focira és főleg nem a saját csapata meccseire fogadott – hanem online kártyázgatott, csak éppen illegális platformon, habár állítása szerint nem tudta, hogy az.
Mindehhez hozzátehetjük, hogy Angliában már tölti a 8 hónapos, sportfogadásért kapott eltiltását Ivan Toney is, továbbá hozunk egy példát a tengerentúlról, és máris kirajzolódik, hogy világméretű problémáról beszélünk.
Lehetetlen elkerülni a sportfogadók hirdetéseit
Shane Pinto ugyanis amerikai és nem is labdarúgó, hanem jégkorongozó, de ő is nemrég kapott méretes, 41 meccses eltiltást a világ legjobb bajnokságában, az észak-amerikai NHL-ben. Ez az ottani mérkőzésbeosztásból kiindulva a gyakorlatban féléves eltiltásnak felel meg, január 21-én elvben már játszhat. Viszont az NHL még soha senkit sem tiltott el sportfogadásért, de itt nem lehetett vita, hiszen a kollektív szerződés 14.2-es pontja rögzíti, hogy tilos fogadni NHL-bajnokira, és ő ezt tette. Más sportokra ellenben szabad, és ezzel máris kiengedték a szellemet a palackból, akárcsak Olaszországban – jóllehet máshogy.
Mert igaz ugyan, hogy a törvény betűje szerint nem lehet sportfogadásokat hirdetni a focimeccseken, de ettől még villognak az oddsok a pályaszéli hirdetőtáblákon, mert azok nem reklámnak, hanem „információnak” minősülnek.
Így tehát ugyanúgy körbevesz mindenkit a szerencsejáték, Tonali volt klubtársai is ilyen közegben fociznak minden héten, és a szürrealitás kedvéért ő sem kerülheti majd el a kísértést, hiába él már Angliában, hiszen a Newcastle három sportfogadó céggel is szerződésben áll, úgyhogy a felirataik ott virítanak mindenhol, akárcsak idehaza a Tippmix a pálya szélén és a mezeken is.
Fotó: Kirk Irwin
A focis eltiltások szélsőséges véleményeket szültek Olaszország-, sőt, Európa-szerte, ráirányítva a figyelmet egy olyan problémára, amely gyökerét és felelőseit megtalálni nem egyszerű. A játékoskorában is különc szakértő, Paolo Di Canio persze nem filozofált:
Focira fogadni? Ehhez teljesen hülyének kell lenni. Idióták!
Viszont akárcsak az érintett klubok, az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke és a szövetségi kapitány is nyomban támogatásról biztosította a játékosokat, akiket kevésbé a bűnösöknek jutó megvetettséggel, sokkal inkább a betegségben szenvedőknek járó empátiával kezelnek.
Merthogy a szerencsejáték-függőség is függőség, az pedig betegség.
Másfél millió súlyos szerencsejáték-függő Olaszországban
Olaszországban 5,1 millió embert érint a szerencsejáték-függőség, közülük 1,5 millió súlyos esetnek számít, és miként a példák mutatják, mindegy, hogy az ember civil vagy profi sportoló. Ezek okán például Tonali jelenlegi egyesülete, a Newcastle azonnal tájékoztató programot indított a saját játékosai körében, az utánpótlást is beleértve.
„Az oktatás a legfontosabb. Kötelességünk eljuttatni az információkat a játékosokhoz, hogy jó szokásokat alakíthassanak ki, ezáltal minél hosszabb lehessen a pályafutásuk” – összegzett Eddie Howe vezetőedző.
