Európa technológiai függetlensége: a gazdaság és a védelem szempontjából is nélkülözhetetlen

Mario Draghi az EU versenyképességéről szóló jelentésében egy súlyos problémára hívta fel a figyelmet a kontinensen, amelyet a japánok „digitális deficitnek” neveznek: a kontinens külföldi technológiáktól függ, és meg sem próbál ezektől elszakadni. Ennek a felszámolásához egy – vagy több – európai Szilícium-völgyre lenne szükség, amely meggátolná a pénz és a fiatal tehetségek elszivárgását, miközben az uniós gazdasági stabilitást is biztosíthatná.

Az európai csúcstechnológiai ágazatok – annak ellenére, hogy a magas szintű oktatás, a tapasztalat és az infrastruktúra elméletileg rendelkezésre állna a működésükhöz – jelentősen le vannak maradva a legnagyobb nyugati és a keleti versenytársaktól is, amelynek meglepően egyszerű oka van:

• az Egyesült Államokban a magánbefektetők pénztárcája mindig nyitva áll az ilyen projektek előtt;
• Kínában pedig az elmúlt években kiöntött állami támogatások lendítették fel a belföldi szektort.

Az EU-ban bőven rendelkezésre állnak állami és privát források is, ám ez a hibrid rendszer nem működik, mivel a két oldal nem működik együtt. Brüsszel ezt próbálja most megoldani, azonban egy kérdés továbbra is homályban marad:

Elszalasztott lehetőség lenne, ha a mennyiségre összpontosítanánk ahelyett, hogy a minőség kerülne fókuszba, amely a csúcstechnológiák esetében elengedhetetlen.

Európa lemaradó versenyképességére nem csak a feltörekvő technológiákra való intelligens fogadások, a közszféra digitális infrastruktúrájába történő beruházások és az Eurostack – vagyis a technológiai stack minden egyes rétegében a mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásoktól az adatközpontokig terjedő európai alternatívák – létrehozásának támogatása jelentheti a választ.

A tagállamok közötti, a méretnövelés akadályainak felszámolásán és a jövő digitális alapjainak kiépítésén túl inspirálódhatunk a kisebb léptékű sikerekből, amelyek az európai technológiai ökoszisztémák egyedi, értékalapú példáit kínálják.

Európai csúcstechnológia: nem elég egy Szilícium-völgy 2.0

Az uniónak minden tagállamban támogatnia kell a csúcstechnológiai fejlődést – ezen a területen a központosodás megnyomorítaná a természetes növekedést, és a nemzetközi együttműködésben is kárt okozna. Ehelyett online tereket kell fenntartani, ahol a különböző országok tech fejlesztői szabadon tudnak kommunikálni.

Draghi jelentése új vitát váltott ki az EU globális pozíciójáról a technológiai versenyben. Az európaiak már túl régóta feltették maguknak a kérdést, hogy miért nincs a Szilícium-völgynek európai megfelelője.

Most meg kell fogalmazniuk, hogy milyen sikert jelenthet egy alternatív modell felépítése. A védekezésről át kell térniük a támadásra, a reaktívról a proaktívra. A technológiai szabályozások hulláma után Draghi helyesen mutat rá, hogy

Ha jól csinálják, a források felszabadítása átláthatóbb, elszámoltathatóbb, fenntarthatóbb és demokratikusabban irányított technológiákat fog elősegíteni. És ami a legfontosabb, hogy Európa ismét felkerülhet a technológiai térképre, megállítva az innen elvándorló befektetőket és fiatalokat.