Nyúl Sándor: Jó technokrata vagyok
Egy jó kis sakkparti volt a felvételi beszélgetés - emlékszik .vissza arra a bizonyos 1973-as délutánra Nyúl Sándor, aki azóta kezdő ember a Demján-csapatban. Sakkozni persze most is kell, csak a tét változott meg: milliárdok útját kell egyengetni és több ezer embert kell úgy irányítani, hogy eközben mindannyian jól érezzék magukat, és - nem mellesleg - jól is járjanak. Remizni nem lehet, de nem is érdemes, csak győzni szabad. A kezdetekben, a skálás korszakban is ez volt a jelszó, ezzel itatta át a munkahelyi légkört Demján Sándor.
Mi szükséges ehhez? Nem túl bonyolult dolgok. Egymás értékeinek az elismerése, és persze egy jó mixer. Egy akkora cégnél, mint a TriGránit Rt., eleve lehetetlen e nélkül dolgozni. A vegyes vállalatok sajátja, hogy a "gründolás" idején a vezetőket az erőviszonyok (értsd: tulajdoni hányad) arányában delegálják. Az észak-amerikaiak rendkívül kemények ezen a téren, és legtöbbször később sem engednek saját standardjaikból. A TrizecHahn ingatlanos multi sem. Emögött a bizalmatlanságot kell keresni.
Aztán később, a partner embereinek az igazi tudását tapasztalva általában beengedik a körbe a helyi szakembereket, vezetőket - emlékszik vissza Nyúl Sándor.
Arra a kérdésre, hogy miként simították össze a családias, kisvállalkozói munkakultúrán szocializálódott magyar főnököket az óriáscég sokszor merev struktúráit képviselő menedzserekkel, azt feleli: a kanadaiak sokkal messzebb mentek a náluk bevett gyakorlatnál. "Nem azt mondták, hogy 'Nálunk ez van: vagy alkalmazkodnak, vagy nincs üzlet!', hanem azt keresték, mit lehet beépíteni. Nem közel engedtek magukhoz, hanem ők is közeledtek. Azt vettük észre, hogy már kezdettől fogva eljöttek családjaikkal a céges rendezvényekre, és ez azóta is így van" - mondta, utalva arra a feltétlenül üdvözlendő jelenségre, miszerint a külföldi szakemberek, vezetők sokszor tapasztalható elkülönülése náluk szinte ismeretlen.
Ebben a viszonyban mindenki kezdeményező lehet. Magát is olyan állandó Demján-helyettesnek fogja föl, aki folyamatosan megtarthatta egyéniségét, és akiben nem merült föl az, hogy kiugorva valahol másutt első hegedűs legyen. Az sem feszélyezi, hogy generációváltás zajlik a cégnél, hamarosan egy huszonéves fiatalember ül a vezérigazgatói székbe, ami persze hatással lesz rá, az operatív ügyek irányítójára is. S hogy minek tartja magát manapság? Fő terepe a vagyonkezelés, az ingatlanhasznosítás, a felvásárlások, a tanácsadás és minden, ami ezzel összefügg. Legalább öt évre tele van a naptára román, szlovák, cseh és lengyel helyszínekkel. Ez az ő nagy szimultánja.
