Az elmaradt intő
A Berlinnek javasolt költségvetési "intő" elutasítása nem az első eset, hogy az EU kormányai beavatkoznak az egyik tagállam belpolitikájába az éppen hatalmon lévő párt mellett. Hiába érvelt az Európai Bizottság és a német üzleti szféra amellett, hogy a büdzsé vészesen növekvő hiánya miatt az unió stabilitási paktumában lefektetett szabályok értelmében figyelmeztetni kellene a kormányzatot, néhány hónappal a választások előtt a másik tizennégy tagország szolidárisnak mutatkozott a nehéz helyzetben lévő Schröder kancellárral.
Pedig az euró iránti bizalom még a készpénzként való januári bevezetés sikere után sem erősödött meg annyira, hogy negligálni lehessen például a Bundesbank alelnö-kének véleményét, aki szerint a figyelmeztetés elmaradása veszélyes az egységes valutára. Még akkor sem, ha az Európai Központi Bank, sőt, még az intőt javasló Európai Bizottság is igyekezett jó képet vágni a német kormány belpolitikai érdekeinek kiszolgálásához.
A figyelmeztetés elmaradása a tagjelöltek számára többek közt azt a jól ismert üzenetet erősíti meg, hogy az EU a gazdasági-pénzügyi szakkérdések tárgyalása során is alapvetően politikai intézmény. Nem biztos azonban, hogy tagként hasonló helyzetben a magyar kormány is olyan nagy fokú megértéssel találkozna a többi tagállam részéről, mint most a német - ilyet alighanem csak befolyásos tagállamok érdemelhetnek ki. Könnyen előfordulhat, hogy inkább a tavalyi ír eset ismétlődne, amikor Dublint elmarasztalták, mert expanzív költségvetési politikát folytatott magas infláció mellett - pedig Írország távolabb volt a bűvös 3 százalékos határtól, mint most Németország.
Urkuti György
