Ki ígér többet?

A hétszázalékos növekedési ütemnek evolúciója van. Volt már választási "ígéret", aztán a Széchenyi-terv beindulására váró "bizonyosság", majd a nemzetközi dekonjunktúra miatt egyelőre elmaradó reményteljes lehetőség, s végül úgy tűnt, visszafejlődik választási szlogenné. A napokban azonban új irányt vett a fejlődés, amikor Matolcsy György gazdasági minisztertől azt is megtudhattuk, hogy a hétszázalékos gazdasági növekedés már megvalósult, csupán nem a helyes statisztikai adatokat figyeljük.

A nyilatkozat ezen része természetesen a politikai blöff kategóriájába tartozik, hiszen a miniszter a forint felértékelődését is reálgazdasági teljesítményként szeretné elismertetni, elfelejtve azt, hogy ettől aztán egy fillér elkölthető pluszjövedelmet sem talál senki a zsebében Magyarországon. (Legfeljebb az, aki forintban szerzett jövedelmét - mondjuk - euróban költi el, de akik fordított helyzetben vannak, azok rosszul járnak.)

Ráadásul a GM nem először hívja fel magára a figyelmet különös számítási és adatértelmezési módjaival. A legkülönösebb számítás talán a lakás- és autópálya-építési program gazdaságélénkítő hatására vonatkozik: eszerint a fenti költségvetési kiadások 1,5 százalékponttal járultak hozzá a 2001. évi 3,5-4 százalékos növekedéshez. A fenti két tevékenység a leginkább jóindulatú becslések szerint is csupán öt százalékát adja a gazdaságnak. Ahhoz, hogy egy ilyen kis szegmens másfél százalékpontot jelentsen a GDP-növekedésben, 30 százalékpont feletti lendületnövekedést kellett volna generálnia a kormányzatnak. Mellesleg: tavaly GDP-alapon az egész építőipar nem nőtt kilenc százalékkal.

A kampányidőszakból még van hátra néhány hét. Várjuk a következő licitet.

Madár István