Külföldi lapszemle

Financial Times



Magára adó európai vállalatvezetőnek napjainkban eszébe sem jut, hogy látszólagosan hódoljon a részvényeseknek. Az ABB, az Ericsson és a Santander Central Hispano hosszú ideig nagy becsben tartott vezérigazgatóját a legutóbbi veszteségek miatt a tulajdonosok elküldték. Sok európai vállalatnál a vezetőket évtizedeken át majdnem megtámadhatatlan szabályok védték a részvényesek erős csoportjának bírálatával szemben. Ha a vállalatvezetők hibáztak, a tulajdonrésszel rendelkező bankok megmentették őket. Ma már az új nemzetközi bankfelügyeleti szabályok miatt erre ritkábban hajlandók. Ez a vállalatokat a nemzetközi tőkepiacra kényszeríti, ahol a befektetők kevésbé nézik el a rossz teljesítményt. A részvényesek azt akarják, hogy a vállalatvezetőket "jutalmazzák" a rossz eredményekért, és küldjék el őket, ha halmozódnak a hibák. A vállalatok tulajdonlásának igazi reformja sok európai államban, különösen Németországban, politikailag lehetetlen. Valószínűbbek az olyan változtatások, mint a Deutsche Banké, amely nagy hatalmat ad a vezérigazgatónak. Az Enron ügye arra utal, hogy ez nem jó. Reménykedni az EU vállalatfelvásárlási szabályozásában lehet.



Handelsblatt



Az EU-csatlakozási tárgyalások legutóbbi állásának német reakcióit elemezve arra jutunk, hogy Berlinben olyan zsugoriak kormányoznak, akik az utolsó euróig kiszámították az évszázad tervének költségoldalát. Az unió miniszteri tanácsában a berlini diplomaták azok, akik leginkább ellene szegülnek annak, hogy a kelet-európai mezőgazdák direkt támogatást kapjanak. A termeléstől függetlenített támogatás a közösség 15 jelenlegi tagállamában sok helyen az agráriumból élők jövedelmének több mint 60 százalékát adja. Günter Verheugen dühösen állapította meg, hogy épp a német kormány támasztja a legnagyobb akadályokat a bővítés útjába, noha épp a német mező- és élelmiszer-gazdaság profitálja a legtöbbet a keleti piacokból. A sokszor kétszeresen szubvencionált nyugati termékek meghódították a lengyel szupermarketeket, s most azt akarják, hogy a lengyel parasztok az elején jövedelempótlás nélkül maradjanak. A lengyel kormány így nehezen fogja meggyőzni a földműveseket a csatlakozás előnyéről. Pedig 2006-ig a csatlakozóknak szánt direkt támogatások összege körülbelül csak annyi, mint ameny-nyit az EU az olívaolajra szán.



Der Standard



Az EU bizottsága és a pénzügyminiszterek tanácsa új adóbúvóhelyet fedezett fel, az internetet. Nagy bevételre nem lehet számítani, az éjjeli, magányos szörfözőket nem látják meg a vámosok, a nagyvállalatok nem használják ezt a hátsó bejáratot, mert saját érdekük az uniós szabályok betartása. Ám a kicsik számára, amelyeknek nincsenek itt leányvállalataik, nem probléma az EU-adójog megkerülése. Ki fogja ellenőrizni, hogy eleget tesznek-e kötelezettségüknek? Nagyon valószínű, hogy a "letöltésadó" végül is az internet iránti általános kedvet erősen fékezi majd.