Minden lehetséges

A választási kampány pörgését tapasztalva indokolt föltennünk a kérdést: léteznek-e még témakörök, amelyeket konszenzusos alapon hagyhatnak békén a szavazatmaximálás lázában huzakodó pártok? Az egyelőre hallgatag, az ellenfél retorikájának bírálatára szorítkozó és programja egyeztetésével pepecselő Fidesz érdemi válaszát egyelőre nem ismerjük. Könnyen lehet, hogy csak a párt február 16-ai kongresszusán értesülhetünk arról, hogyan képzelik prominensei a lendületvételt. Igaz, azért sejthetünk ezt-azt: joggal feltételezhetjük, hogy a Fidesz-vezérek erőn felül alkotóak és építőek lesznek, s határozott kézzel iparkodnak felrajzolni hibátlanul pozitív Magyarország-képüket.

A szocialisták jóval korábban kezdődött menetelése alapján viszont már kínálkoznak következtetések. Ezek egy részét az elmúlt hetekben levontuk, megállapítva, hogy a profi, gátlásokkal és kételyekkel nem vacakoló kampánycsapatot maga mögött tudó MSZP elementáris erejű üzenetekkel iparkodik gyarapítani híveinek táborát. A szocialisták az elmúlt hét végén újabb ügyet emeltek ki az eleddig tabunak vélt kategóriák közül. Éppenséggel a hatpárti csatlakozási nyilatkozat bővítésére adott nemleges ellenzéki válasz kimondása óta tudtuk - az igent mellesleg a kormányoldal használhatta volna fel -, hogy előbb-utóbb az uniós integráció tárgyalási taktikái is vita tárgyává tétetnek. Ilyen értelemben kapóra jött az Európai Bizottságnak a bővítés finanszírozásáról közzétett javaslata, majd a Magyarországon dolgozó külföldi sajtómunkások előtt ismételt orbáni sziporka, miszerint van élet az EU-n kívül is.

Az MSZP éberségét és elszántságát érzékelteti, hogy erre a híradásokból ismert fél mondatra pillanatok alatt felépítették kampányuk önálló "fejezetét". Ahogyan a magyar-román kormányfői megállapodás tárgyában, ezúttal is Medgyessy Péter kommentárjával indították a rohamot, amely a belső hármas - a miniszterelnök-jelölt mellé csatlakozó Kovács László és Horn Gyula - közös, vasárnapra időzített fellépésében csúcsosodott ki.

Mindebből tudjuk, hogy az idei kampányban - mondhatjuk, hogy nyugati demokráciákban is megszokott módon - nem lesz szinte semmi, amire a viaskodó oldalak egyetértően kimondanák: érinthetetlen. Közhelyszerű a felvetés, de ideje megszoknunk ezt, továbbá bizakodnunk, hogy a csatazaj csitultával minden érdekelt visszatalál önmagához. (GA)