Hegedűs Miklós: A gázár, a magyar "szent tehén"
A választási küzdelem finisében témává vált a gázárakkal kapcsolatban lehetséges kormányzati magatartás. A megjelent információk szerint a kormány mintha módosítaná korábbi elhatározását, hogy július 1-jével 12 százalékkal emeli a földgáz belföldi árát, és olyan üzenetek fogalmazódnak meg, hogy a földgáz árának növekedése az átlagos inflációnál alacsonyabb lesz. A jelenlegi kormányzat tehát a földgáz árát nem a közgazdaság, a piacgazdaság követelményei alapján kívánja alakítani a következő években sem, hanem a lakosság mindenkori "teherbíró képessége" függvényében - a világpiaci áraktól függetlenül. A mostani kormányzat első ránézésre tehát "leveszi" a lakosság válláról a földgáz világpiaci árának hazai érvényesítéséből adódó, nem jelentéktelen többletterheket.
Az igazság az, hogy az eddigiekben a belső árak és a tényleges világpiaci beszerzési költségek közti különbséget a hazai földgázt kitermelő, illetve azt külföldről importáló cég tulajdonosai viselték. A kormány tehát egy önállóan gazdálkodó cég tulajdonosainak zsebére gyakorolt nagylelkű jótékonykodást. De, piacgazdaságot feltételezve, a kormányzat tartósan nem kényszerítheti a gazdasági szereplők egyikét sem a veszteséges tevékenység végzésére. Ez nemcsak a piacgazdaság szellemével ellentétes, hanem az írott versenytörvényeknek is ellentmond. Amenynyiben a mindenkori kormányzat - ilyen-olyan megfontolásokból - el kíván térni a piacgazdaság írott és íratlan szabályaitól, akkor ez a gazdálkodók és a befektetők számára súlyos bizonytalansági tényező, amely némileg tükröződik is például az utóbbi években csökkenő külföldi tőkebeáramlás adataiban. Ezen túlmenően a tényleges költségektől eltérített földgázár hamis információkat közvetít a fejlesztési és gazdálkodási döntésekhez mind a cégek, mind a lakosság esetében. Az így létrejövő torz termelési és fogyasztási szerkezet a gazdaságilag indokoltnál nagyobb energiafogyasztást jelent, és a különböző energiafajták közötti választást, valamint az energiaracionalizálást is irreálissá teszi.
Mi történik abban az esetben, ha az állam megvásárolja a földgázüzletágat? Ismerve az állami tulajdonlás hatékonysági viszonyait, azt azért nem feltételezhetjük, hogy gazdálkodási oldalról a külső és a belső árak eltéréséből adódó veszteség érdemben csökkenne, sőt. Állami vállalatról lévén szó, a veszteség finanszírozására a költségvetési támogatás és/vagy a további vagyonfelélés látszik megoldásnak. Ez utóbbi ma már aligha lehetséges, mert az eddigi árpolitika eredményeként a földgázüzletág műszakilag lényegesen leromlott, érdemleges korszerűsítésre ugyanis az elmúlt 3-4 évben nem keletkezett forrás. Marad tehát az egyetlen megoldás, a veszteség költségvetésből történő finanszírozása. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a veszteséges üzletág finanszírozásához szükséges források a magasabb adózásból vagy a lehetséges adócsökkentés elodázásából teremthetők elő. A kormány tehát nem védi meg a lakosságot a magasabb világpiaci árak okozta terhektől, csak éppen nem a fogyasztott gázmenynyiség alapján terheli át a lakosságra, hanem a tényleges gázfogyasztástól függetlenül, az adózó vállalatok és polgárok pénzéből finanszírozza azt.
Itt lép be a szabályozás társadalmilag, szociálisan is elfogadhatatlan vonatkozása. A fogyasztási adatok szerint ugyanis a lakosság - legmagasabb jövedelemmel bíró - 10 százaléka annyi földgázt használ el, amennyit a lakosság legszegényebb egyharmada. Ráadásul a legmagasabb jövedelmű családok háztartási kiadásaiban a nagy gázfogyasztás ellenére az ilyen jellegű kiadások a teljes költségek körülbelül 2 százalékát teszik ki, míg a legszegényebb nagycsaládos és nyugdíjas háztartások teljes kiadásának akár 8-10 százalékát is elérheti. A számok azt mutatják, hogy az évenkénti többletgázfogyasztás körülbelül 40 százalékát a legmagasabb jövedelműek használják el. Azon túl, hogy a költségeket nem fedező ár a magas jövedelműek fogyasztását ösztönzi, és a legmagasabb jövedelműek évről évre növekvő támogatásban részesülnek, ugyanakkor nemzetgazdasági síkon a földgázbeszerzés egyre nagyobb terheket jelent az ország számára.
El kell ismerni, hogy a földgáz árának megnyugtató rendezése nagyon kényes és nagyon sokrétű teendő, hiszen a lakosság legszegényebb egyharmada sok tényező miatt került ebbe a csoportba. Így nem
könnyű feladat olyan tartós jövedelem- és támogatáspolitika kialakítása, amelyben az érintett családok mindegyike annyival több jövedelemhez jutna, mint amennyi a gáz árának szükséges emelésével azonos. A nemzetközi példák azt mutatják azonban, hogy van megoldás, amely méltányos módon rendezi - mindenekelőtt a legszegényebb társadalmi rétegekre nehezedő - többletterheket. A számítások szerint a lakossági gáz árának a tényleges költségekhez történő igazítása a tehetősebb háztartások kiadását növelné számottevően, de a gázhasználat teljes költsége még ebben az esetben is az ilyen háztartások összkiadásának 3-4 százalékát tenné ki. Ugyanakkor a megnövekedett gázár jelentős költségvetési többletbevételt eredményez, ami forrásul szolgálna a legszegényebb háztartások jövedelmének kiegészítésére. Egy ilyen típusú árrendezés után mindenki megfizetné a tényleges költségeket, a lakosság legszegényebb 30-40 százaléka nem kerülne a jelenleginél rosszabb helyzetbe, és lényegében a költségvetés helyzete sem változna számottevően. Ehhez még hozzátehetjük, hogy miután az államnak nem kellene költségvetési támogatást nyújtania a gázüzletágnak, így a lakossági adóterheket csökkenteni lehetne.
A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a gáz árának rendezése, piacosítása nem lehetetlen feladat, és körültekintő megoldása az érintetteknél nem eredményez kezelhetetlen többletterheket. Ugyanakkor teljesülne a piacgazdaság alapvető követelménye: mindenki fizesse meg az elfogyasztott szolgáltatás tényleges nemzetgazdasági költségét. Nem lenne szükség az állam állandó és erősödő gyámkodására, a reális tényezőárak a racionális döntések feltételeit megteremtenék, és talán ami a legfontosabb: mind a lakossági, mind a termelőszférában erőteljes energiaracionalizálási folyamat indulhatna be.
A jelenlegi kormányzat a földgáz árát nem a piacgazdaság követelményei alapján kívánja alakítani a következő években sem.
-->
