Powell kontra Saron

Háború nincs, hadihelyzet van - ez az abszurdum jellemzi az egyre mérgesedő izraeli-palesztin viszonyt. Háborúról a szó klasszikus értelmében nem lehet beszélni, hiszen egy egyelőre még nem is létező palesztin állam szervezetileg és szerkezetileg integrálatlan, félhivatalos milíciái, felkelőmozgalmai, terroristái ingerlik az izraeli polgári lakosság rovására elkövetett merényletekkel a térség legerősebb hadigépezetét. S mégis van hadihelyzet, csak a térképen a zászlócskák nem frontvonalakat jelölnek, hanem az egyik oldalon felrobbantott éttermeket, buszokat és kiképzőtáborokat, határátkelőket, a másikon elszigetelten álló, lerombolt objektumokat, átkutatott "menekülttáborokat", palesztin városok köré vont páncélosgyűrűket. Hadihelyzet van a permanens készültségi állapot miatt és azért is, mert ennek a "nem háborúnak" már másfél ezernél is több a halálos áldozata. Csak az elmúlt héten kétszázzal nőtt a számuk. Nagyon sok; háromnegyedük palesztin, negyedrészük izraeli, s a palesztin "hatékonyság" ugyancsak az elmúlt héten öltött riasztó méreteket.

Ariel Saron izraeli kormányfő reakciója erre az volt, hogy addig üti a palesztinokat, amíg azok könyörögni nem fognak a béketárgyalásokért. A Fehér Ház Colin Powell külügyminisztert megszólaltatva ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy - első ízben - rendre utasítsa az izraeli héjatársadalmat: a probléma nem oldható meg minél több palesztin megölésével (arról nem szólt, hogyan). Saron erre engedményként bejelentette, már nem ragaszkodik "hét csendes naphoz" a tárgyalások felújítása érdekében; Jasszer Arafat palesztin vezető a gesztust szemfényvesztésnek minősítette. Nagyon valószínű, hogy Washington elsősorban az Irak elleni csapásra tekintettel szeretné megtartani az arab establishment jóindulatát; Dick Cheney alelnök e célból utazik a héten a térségbe, s valamit izraeli-palesztin viszonylatban is fel kell majd tudnia mutatni. (SzH)