Dr. Hegedűs Miklós: Sikerek és kudarcok négy éve

Egy időszak, egy kormányzat gazdasági teljesítményét kétségtelenül nehéz egyértelműen megítélni az adott periódusban elért gazdasági - növekedés, egyensúly, foglalkoztatás, keresetek stb. - mutatók tükrében.

Jelen esetben abból indulhatunk ki, hogy 1998-ra a magyar gazdaság már túljutott a stabilizációs program okozta társadalmi-gazdasági sokkon, és kedvező külgazdasági körülmények között dinamikus növekedés indult be, a belső és külső egyensúly pedig folyamatosan és jelentős mértékben javult. A bővülési csúcs 2000-re következett be, majd a növekedés fokozatosan, nem jelentéktelen mértékben csökkent: a 2000. évi 6,2 százalékról 2002-re várhatóan 3-3,5 százalék közé. A külső és belső egyensúly 2001-ben még javult, 2002-ben azonban már a romlás minden vonatkozásban jelentkezik.

Az amerikai gazdaság 2000 végén beindult gyengélkedése, majd a terrortámadás látványosan rontotta a világgazdasági kilátásokat és a dekonjunktúra viszonylag gyorsan az EU-ban is felére-harmadára csökkentette a korábbi növekedési ütemeket. Az EU-piacok beszűkülése exportunkat drámaian visszafogta, az ipari termelés 2000-ben még 18, 2001-ben csupán kevesebb mint 4 százalékkal nőtt, sőt 2001 utolsó hónapjaiban már nem érte el az előző évi szintet.

Nem tudni pontosan, hogy a dekonjunktúrára adandó válaszok miatt-e, vagy attól függetlenül, de azzal mindenféleképpen egyidejűleg markánsan jelentkezett a politikai indíttatású szempontok térnyerése a gazdasági folyamatok megítélésében és annak alakításában. Azt lehet mondani, hogy a Széchenyi-terv és az azt kísérő propaganda 2001 végéig csupán politikai célokat szolgált, hiszen - az autópálya-finanszírozáson túl - tényleges pénzügyi támogatást nem eredményezett. A minimálbérek emelése 2001-2002 elején megint csak politikai indíttatású lépésnek tekinthető éppen úgy, mint a 2001 májusában életbe léptetett árfolyamsáv-szélesítés és a konvertibilitás deklarálása.

Más természetű, de ugyancsak politikai szempontokat érvényesítő megközelítés, ami az energiaárakkal, kiemelten a földgázárral kapcsolatosan történt. 2000 elején ugyanis a kőolaj világpiaci ára néhány hét alatt 15-16 dollár/hordó szintről 36 dollár/hordó szintre ugrott. A körülbelül 75 százalékban külföldről beszerzett szénhidrogének belső árai gyorsan növekedni kezdtek, a hatósági tarifaként funkcionáló földgáz árát azonban a kormányzat mélyen a világpiaci árak alatt tartotta, különösen a lakossági felhasználásban.

A minimálbérek diktálása, az árak alakulásának hatósági eszközökkel történő befolyásolása, a külföldi befektetők felemás megítélése enyhén szólva sem segítette a dekonjunktúra miatt amúgy is lecsökkent külföldi tőke beáramlását. A státustörvény körül kialakult vita, a választások közeledtével erősödő disszonáns megnyilatkozások nemcsak a hazai tőzsdét jelentéktelenítették el, hanem jelentősen csökkent a külföldiek hazai befektetése: 2001-ben a külföldi tőkebeáramlás már nem fedezte az egyébként javuló fizetési mérleg egyenlegét sem.

A kudarcokat hozó gazdaságpolitikai módosulások nagy tévedése az a hiedelem, görcsösen vallott meggyőződés, hogy a nemzetközi dekonjunktúrának a hazai gazdasági növekedésre gyakorolt kedvezőtlen hatását érdemben ellensúlyozni lehet a hazai kis- és középvállalkozások állami eszközökkel történő megerősítésével, a közelgő választásokra is kacsingató, a belső fogyasztás erőteljesebb növelésével. A választási szempontok e tekintetben valószínűleg fölébe kerültek a gazdasági racionalitásoknak.

A mindent magában foglaló Széchenyi-terv ellenére 2001-ben a beruházások növekedése az előző évi ütemnél kisebb, 4 százalék alatti volt, a 90-es évek második felében a feldolgozóipari beruházások 80-85 százalékát adó külföldi invesztíciók látványos csökkenése miatt az üzleti szféra beruházásai 2001-ben az előző évi szint alá süllyedtek.

A hazai fejlesztési források és a hazai vállalkozások szerepének túlértékelése csak az egyik melléfogása a gazdaságpolitikának. Ennél is fontosabb az a kedvezőtlen következmény, ami a külföldi tőke felemás, napjainkban már kedvezőtlen politikai megítéléséből fakadt. Az utóbbi másfél évben nemcsak hogy nem történtek lépések, intézkedések a dekonjunktúra és más okok miatt is gyengülő külföldi tőkebeáramlás erősítésére, a hazai gazdaság tőkevonzó képességének javítására, hanem ellenkezőleg: a piacgazdaság működésébe történt egyre gyakoribb durva állami beavatkozás, a szükséges reformok halogatása, az állami tulajdonlás és szerepvállalás ismételt erősödése elbizonytalanította a külföldi befektetőket. Miután a versenyországok ilyen szempontból javítottak helyzetükön, így a korábban éllovas Magyarország a külföldi befektetők szemében egy lett a sok közül.

Összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy az 1998-2002 közötti gazdaságpolitika az időszak első felében ugyan a korábbiaktól eltérő interpretálásban, de lényegében folytatta az előzőekben kialakított gazdaságpolitikai irányvonalat, amely a fenntartható gyors növekedésre és az egyensúlyok megtartására koncentrált. A világgazdasági dekonjunktúra 2001-es jelentkezése után egyre erőteljesebbé vált a gazdaságpolitika ideológiai célok és törekvések miatti deformálása. A piacgazdaság működésének és intézményeinek további kiépítése és elmélyítése helyett a közvetlen állami beavatkozás erősödése volt megfigyelhető. A politikai, gazdasági tényezők együttes hatására az a szokatlan és kedvezőtlen helyzet alakult ki, hogy erősödő dekonjunkturális hatások időszakában az exportban nagy szerepet játszó cégek belső gazdasági-jövedelmezőségi feltételei is - forintfelértékelődés, béremelkedés - romlottak, pedig minimálisan az ellenkezőjének kellett volna történnie.

A hazai kis- és középvállalkozások erősítése szükséges ugyan, de az adott termelési struktúra mellett nem helyettesítheti a külföldi tőkének az exportban, a beruházásokban és a nemzetközi versenyképesség megtartásában betöltött szerepét. Az ilyen jellegű egyoldalú megítélés, a hazai cégek növekedéshordozói szerepének túldimenzionálása nemcsak a dekonjunktúra kezelésére nem kínál megfelelő választ, hanem a külföldi tőke elbizonytalanításán keresztül talán még a 2002 második felében várható, ismételt fellendülés kihasználását is megnehezítheti.