A svájci banktitok vége?
A héten hosszas huzavona után végre megkezdődhetnek az Európai Unió és Svájc között a megtakarítások adóztatásával kapcsolatos, mindkét fél számára rendkívül kényesnek számító tárgyalások. A tizenötök még tavaly állapodtak meg arról, hogy a hatékony adóztatás érdekében kicserélik a más EU-országok polgárainak megtakarításaira vonatkozó adatokat. Ahhoz azonban, hogy az egyezmény jövő év elején hatályba léphessen, egy sor, az unión kívüli pénzügyi központot is be kell vonni az adatcserébe - másként a tagországok komoly tőkekimenekítéssel lennének kénytelenek szembenézni.
E központok listáján az Egyesült Államok, Liechtenstein és mások társaságában Svájc is szerepel. Bern azonban több ízben világossá tette, hogy nem hajlandó a pénzügyi szektora egyik fő vonzerejének tekintett banktitok megsértésére; ehelyett forrásadót vetne ki az uniós polgárok kamatjövedelmére, amit azután átutalna az érintett országnak. Ez a megoldás nem ismeretlen, hiszen Ausztria, Luxemburg és Belgium hasonló feltétellel csatlakozott az uniós megállapodáshoz - a különbség "csupán" az, hogy a három EU-tag hétéves időszakra kért és kapott kedvezményt, Bern azonban örök érvénnyel rögzíteni akarja azt magának.
A svájci kormány tovább nehezítette az unió dolgát azzal, hogy kilenc más témakör - például a rendőri és bevándorlásügyi együttműködés - megvitatásához kötötte a kérdés napirendre tűzését. Ez erősíti a svájci bankszakma azon félelmét, hogy kormánya végül is cserbenhagyja az ágazatot, csak megpróbál ezért cserében más területeken minél több engedményt kicsikarni. Más kérdés, hogy a svájciaknak valóban annyira félniük kell-e a banktitok "szent tehenének" feláldozásától: az alpesi ország bankszektora ugyanis ily módon rákényszerülhet arra, hogy nemzetközi tapasztalatára alapozva korszerűbb és hatékonyabb pénzügyi központtá váljon - nem beszélve arról, hogy a befektetők kivonulásának határt szab az adóparadicsomok körének folyamatos szűkülése is. (TG)
