dr. Hegedűs Miklós: Ígéretektől a méltányos adózásig

Amennyiben a nemzetközi politikai életben valamennyi párt maradéktalanul teljesítette volna a választási programokban megjelent és hangoztatott adócsökkentési ígéreteket, akkor valószínűleg az adó fogalma ma már ismeretlen lenne a világ valamennyi országában.

Igaz, a magyar választásokra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy valamennyi párt gazdasági célkitűzései között szinte kötelező jelleggel szerepelt ugyan az adócsökkentés ígérete, de a szereplők becsületére legyen mondva, még a gazdasági teendők között sem kapott kitüntetett helyet. Mindezek ellenére a kérdés, hogy teljesíthetők-e a győztes pártok adócsökkentési ígéretei, természetesen indokolt és jogos. Különös tekintettel arra, hogy az utóbbi másfél évben a magyar gazdaság növekedési üteme határozottan csökken, az államháztartás tényleges hiánya pedig - 2002 eltelt hónapjaiban különösen - nő.

A növekedési kilátások 2002 egészére enyhén romlanak, jó esetben is 3-3,5 százalék közötti növekedés remélhető. A leköszönő kormányzat által a reméltnél jóval nagyobb infláció miatt ugyan 2001-ben és várhatóan 2002-ben is az államháztartás bevételei nagyobbak a tervezettnél, de (a választási klíma javítását célzó eddigi intézkedéseket is beszámítva) a hiány 2002-ben 5 százaléknál is nagyobb lehet. Mindez azért is okozhat jelentős gondokat a most hivatalba lépő koalíciónak, mert a 2004-2005-ben várható EU-csatlakozás a jelenleginél jóval kisebb, 3 százalék alatti államháztartási hiányt tart irányadónak. A fentiek figyelembevételével túlságosan nagy mozgástér nem adódik a választási programokban szereplő adócsökkentési ígéretek valóra váltására.

A lehetőségek taglalásánál mindenekelőtt szétválasztandó a kormányzás kezdeti időszakában megteendő lépések és a ciklus egészére értelmezett adócsökkentési ígéretek problémaköre. Ami a rövid távú, 2002-ben végrehajtandó lépéseket illeti, azt gondolom, ez megoldható nagyobb nehézség nélkül. Egyfelől azért, mert a változó körülmények miatt 2002-ben az államháztartási bevételek mintegy 400 milliárd forinttal meghaladják a tervezettet, további források adódnak a feleslegesnek, pazarlónak minősített kiadások megszüntetéséből, az indokolatlan programok leállításából, a kormányzati kiadások átcsoportosításából. Ezek a források lehetővé teszik a választási ígéretek - például kiegészítő nyugdíj, a minimálbér adójának elengedése stb. - teljesítését az 5 százalék körüli államháztartási hiány megtartása mellett.

Az igazi probléma és kérdés a kormányzati ciklus egészére értelmezendő adócsökkentés megvalósíthatósága. Abból indulhatunk ki, hogy 2003-tól a gazdasági növekedés ismételten gyorsul, évi 4-5 százalék közötti növekedési ütem remélhető. Ilyen dinamika esetén kisebb arányú állami elvonás mellett is 1-2 százalékponttal növelhetők a költségvetés kiadásai az egyensúly romlása nélkül, sőt annak enyhe javulásával. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az állami terhek mérséklése mind az üzleti szférában, mind a lakossági jövedelmek területén a teljesítmények növelésére ösztönöz. Az állami elvonás mértékének akár csak gesztusértékű mérséklése nemcsak erőteljesebb teljesítménynövekedést jelent, hanem bizonyosan csökkenti a fekete- és a szürkegazdaság terjedelmét, erősíti az adózási morált.

Mindezekkel együtt is az erőteljesebb gazdasági növekedés, a lassuló infláció nyújtotta adócsökkentési lehetőségek csak szerény mértékűek lehetnek, és csak fokozatosan teremtődnek meg. Ennél jóval nagyobb lehetőséget kínál a méltányos adórendszer kialakítása és érvényesítése. Ez több lényeges elemet foglal magában. Egyrészt az érintettek - kormányzat, üzleti szféra, lakosság - közötti értelmes párbeszédet, amely nemcsak az elfogadható adómértékek kialakítását jelenti, hanem a végrehajtásban való szerepvállalást is, ez ugyanis nagymértékben javíthatja az adózás hatékonyságát. Másrészt fontos eleme a társadalmi igazságosság, ami a teherbíró képesség követelményét hordozza, és végül a különböző jövedelmeket és gazdasági helyzeteket kezelni képes adózási eszközrendszer, amelynek szerves része az adók kivetésének, behajtásának, ellenőrzésének és szankcionálásának eszközrendszere is. A társadalmi párbeszédben született méltányos adózás és adórendszer feltehetően jóval kisebb elvonási arányok mellett is az adózási morál javításával, az adózási fegyelem erősödésével képes lehet biztosítani a szükségszerűen növekvő államháztartási kiadások fedezéséhez szükséges forrásokat. A méltányos adórendszer, amely tehát az érintettekkel való szoros együttműködésben próbálja kialakítani és elfogadtatni a még szükséges és a még lehetséges adózást, azért is nagyon fontos vonatkozása a jövendő adórendszernek, mert a tapasztalatok ékesen bizonyítják, hogy az adózás egyes elemeinek változtatása, új adózási módok bevezetése kezdetben nem váltja valóra az előzetesen várt eredményeket. Az adózók évszázadokon keresztül csiszolt adóelkerülési készsége jóval innovatívabb, mint a nehézkes, bürokratikus adóhatóság, az ellenőrzés pedig igen költséges és szerény hatékonyságú.

Eltekintve attól, hogy a mostani választásokon gazdasági kérdések és benne az adócsökkentés csak periferikus szerepet kapott, és a leendő kormányzó pártok sem ígértek eget verő adócsökkentést, a várható gazdasági növekedés és az államháztartás romló helyzete - különös tekintettel a költségvetési kiadások merev és növekedésre hajlamos természetére - önmagában sem az üzleti szféra, sem a lakosság számára nem kínál jelentősebb tehermérséklődést. Ettől persze a várakozások nagyok, és a számonkérés sem maradhat el. Ugyanakkor a kormányzásra kerülő erők a költségvetési újraelosztás radikális mérséklését tűzték zászlajukra, ami összhangban áll a "kisebb, de hatékonyabb állam" eszméjével. Meggyőződésem azonban, hogy a növekedés erősödéséből és az infláció mérséklődéséből fakadó adócsökkentési lehetőségek szerények, és csak egy méltányos adórendszer kínál alapot a szükséges bevételek biztosítása mellett a lakosság szélesebb rétegét és az üzleti szférát érintő érzékelhető adócsökkentésre. Nem átfogó adóreformra van tehát szükség, hanem a méltányosság érzetének a kialakulására és a társadalmi igazságosság szélesebb körű érvényesítésére.