Öncélú lépés
Vegyes érzelmekkel néztem a keddi kormányszóvivői tájékoztatót. A távozó kabinet által szinte utolsó pillanatban összeállított családtámogatási és nyugdíjcsomag közzététele nem elegáns lépés. Igaz, logikailag tökéletesen érthető.
Van más logika is a kormányváltás körüli időkben, amely magyarázható ugyan, de a keddi döntéssel szemben nem érthető.
Az ÁPV Rt. rövidesen cselekvőképtelen vezetése sürgősen öszszehívatja az MVM Rt. és a Vértesi Erőmű közgyűlését, hogy személyi kérdésekről tárgyaljon. Legalább jelképesen így akarja megtorolni, hogy az erőmű közgyűlésén az MVM ellenszegült az ÁPV Rt.-nek. A vagyonkezelő meg akarta torpedózni a részvénytársasághoz tartozó Oroszlányi Erőmű felújításának folytatását. Oroszlány rekonstrukciójának ügye húzódott, mint a rétestészta. Ha elmarad a sokmilliárdos beruházás, jó két év múlva be kell zárni a szigorú uniós előírások miatt, a neki szállító szénbányával egyetemben. Ha korszerűsítik, akár 2014-ig is üzemelhet, munkát adva több ezer embernek.
Világszerte folyik a vita, érdemes-e egyáltalán életben tartani a barnaszenes erőműveket. Az Orbán-kormány hosszú ideig vonakodott megadni a mintegy 10 milliárd forintos hitelgaranciát. Pedig a térség képviselői, a fideszes Lázár Mózes és a szocialista Keleti György minden követ megmozgattak a beruházás mellett. Azon sincs csodálkozni való, ha a választási babérokra törő Medgyessy Péter tavaly ősszel az Oroszlányhoz tartozó márkushegyi bányánál lobbizott az erőmű mellett. A kormány januárban végül a felújítás mellett döntött. A térség lakosságának többsége ennek ellenére történetesen nem a Fideszt, hanem az MSZP-t választotta. Az ÁPV Rt., vagy inkább a szervezetet irányító politikusok indulatos reakciója magyarázható, de nem érthető. Jó politikus öncélúan nem szerez ellenségeket, csak ha elkerülhetetlen. Nem szívesen lennék most fideszes vezető Oroszlányban.
