Összenőve élni kész öröm...
Az utóbbi időben igen sokszor hangzott el, hogy az új kormányalakító erők, illetve a jegybank között gazdaságpolitikai feszültségek tapasztalhatók. A legutóbbi ellentét látszólag akkor merült fel, amikor hétfőn a monetáris tanács a szokásosnak tekinthető közleménye mellé egy bővebb állásfoglalást is csatolt, felhíva a figyelmet, hogy az infláció szempontjából kedvezőtlen folyamatok felerősödése a monetáris kondíciók szigorítását (értsd: kamatemelést) tehet szükségessé.
A fentiek ellenére továbbra is úgy véljük, hogy a két gazdaságirányítási centrum között nincs komoly ellentét. A jegybank oldaláról ennek igen egyszerű oka van: a forint erősödése, a sávszélhez közel kerülése után gyakorlatilag igen szűk a mozgástere az infláció elleni küzdelemben. A kamatok szinte kizárólag az árfolyamon keresztül hatnak az inflációs pályára, az viszont nem erősödhet jelentősen tovább. A dezinfláció tehát a korábbi intézkedések hatásainak beérésével, illetve a külső sokkok elmaradásával folytatódhat. Így az MNB a rugalmas árfolyamrendszert működtető kis nyitott gazdaságok minden problémájával szembesül antiinflációs politikájának gyakorlása során, sok mindenben ha akarna, sem tudna engedni.
A másik oldalon még egyszerűbb a helyzet: a szocialista politikusok és szakértők erős árfolyam elleni kirohanásait nyilvánvalóan a választási kampány ihlette. A megnyugtató külső egyensúlyi viszonyok mellett ostobaság volna a forint gyengítését megcélozni, hiszen a reálfelértékelődés hoszszabb távon elkerülhetetlen szükségszerűség. A hamarosan megalakuló kormány tehát akkor szolgálná leginkább saját céljait, ha rendbe rakná a költségvetést, amely a külső egyensúly mellett az inflációra is jótékonyan hatna. Ne legyen kétségünk felőle: ezt pontosan tudják a jegybanki és a költségvetési szakemberek is. Az egymásrautaltság tudatában legfeljebb magukban dúdolhatják: "Így összenőve élni kész öröm, csak egyszer nyaralhatnánk külön..."
