A második Görgey-ügy

Úgy tűnik, sokkal inkább több kisebb felismerés, mintsem egyetlen megfontolás vezetett oda, hogy két hét alatt a gazdasági miniszter 180 fokos fordulatot vegyen az autópályaügyben. A szocialisták az eset kapcsán először tűnhettek fel az SZDSZ mellett úgy, mint akik - akár a kisebbik koalíciós pártra is "vigyázva" - mindent megtesznek az umbuldák elkerüléséért. Merthogy az ügy ráadásul egy kicsit előre levajazott jelleget is kapott azáltal, hogy az egyik lap előre közölte: mely cégek mely pályaszakaszok elnyerésére esélyesek. Igaz, hogy a pályázók "kartellmegállapodásokat" köthetnek egymással egy közbeszerzési eljárás előtt is (ha úgy tetszik, erre most több idejük is lesz), de azért ez a dolog sem jött jól. Aztán meg a kapkodásban immáron épp egy nappal azelőtt kellett volna eredményt hirdetni, hogy az új parlament által hozott jogszabály tiltja a közbeszerzés megkerülését - kínos.

A szakminiszter feltehetőleg megtanult egy kommunikációs trükköt: ha két hete nem azzal kezdi, hogy nem lesz közbeszerzés, hanem akár csak azt mondja, hogy most versenytárgyalás lesz, talán gond nélkül végigfut a dolog. A közbeszerzés szóra viszont - legalábbis itt és most, négy év és egy ilyen kampány után - a közvélemény azon része is ugrik, amelyet egyébiránt az útépítés gazdasági, politikai vonatkozásai meg sem érintenek. A kormánynak ezzel, ha úgy tetszik, megvan a "második Görgey-ügye", de tény, hogy az elsőből nem jött ki rosszul: tévedtünk, korrigáltunk, jó napot, itt már nem lehet fogást találni. Azután meg, ha egy-két milliárddal újra csak olcsóbb lesz a közbeszerzési eljárással elérhető ár, akkor még a pár hónapos csúszást is elfelejthetik az eredeti döntést szakmai alapon tarthatónak vélő minisztériumi szakértők.