Forinthullámvasút

A makroadatok által keltett piaci visszhangban még mindig csak suttogásnak érződik a jegybank szava. Legalábbis ez derült ki az elmúlt napokban a hazai bankközi devizapiacon. Az MNB rutinszerűnek mondható kamatemelése éppen csak megállította a forint gyengülését, sőt, kedden tovább csökkent nemzeti fizetőeszközünk értéke, míg tegnap az inflációs adat hatására megugrott a forint.

Az árfolyam alakulásából tehát egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a befektetőket leginkább a makroadatok érdeklik. Igaz, az már jóval kevésbé világos, hogy mit számított a tegnap közzétett meglepően kedvező inflációs adat. Az inflációs várakozások ugyanis nem sokat változtak, az év végi fogyasztói árindextől még most is 5,5 százalék körüli emelkedést várnak.

A jegybank szempontjából ugyanakkor ez esetben teljesen mindegy, hogy miért emelkedik a forint. Az a fontos, hogy erősödik, mert felettébb kellemetlen helyzetbe került volna a monetáris irányítás, ha tovább gyengül, annak ellenére, hogy a kamatemeléssel világosan a külföldiek tudtára adtuk: már megfelelő mértékű a kamatprémium, irány a magyar papírok!

Így aztán most erősödik a forint, ami rendjén is van, mert hát ugye megszoktuk, hogy a sáv erős oldalán 10 százalék körül mozog. Ott a helye. Az exportőrök már úgyis beletörődtek és alkalmazkodtak a külső adottságokhoz, és ne feledkezzünk meg a nyaralókról sem, akik büszkén számolgathatják, hogy mennyit ér a jó erős forintunk. Józan ésszel felmérve tehát nagyjából senkinek sem érdeke - eltekintve a short pozíciókban ülőktől -, hogy gyengüljön a forint. De, mint tudjuk, a józan ész a legritkább esetben jellemzi a piacot.

Így a mostani ármozgásokra leginkább a közhelyszerű válasz adódik: a piacnak mindig igaza van.