Versenyben önmagunkkal

Magyarországon kívül nincs olyan EU-tagjelölt ország, ahol a GDP több mint felét hosszú évek óta a multik adnák. Érthető tehát, hogy az uniónak meg nem felelő adókedvezmények nyújtása éppen a magyar csatlakozási tárgyalásokon vált a legsúlyosabb problémává. Méghozzá főleg a korábban adott, ám csak jóval a csatlakozás után kifutó egyedi kedvezmények, vagyis a szerzett jogok ügye, amelyeket az Európai Bizottság az uniós versenyjog szempontjából nézve logikusan, ám a magyar alkotmány szemszögéből elfogadhatatlan módon fel akar számolni. Az is érthető, hogy a Brüsszel és Budapest között a színfalak mögött zajló, az utóbbi hetekben felgyorsult egyeztetésekről (ahol a hírek szerint már körvonalazódik egy olyan megoldás, amely egyszerre felel meg az alkotmánynak és az EU-jognak) egyik fél sem nyilatkozik szívesen. Nemcsak az adótitok meg az üzleti jó hírnév miatt, hanem azért sem, mert a kedvezményben részesült multik mindegyikének van konkurenciája az uniós piacon, s azt sem lehet kockáztatni, hogy egyesek közülük esetleg felszedjék a sátorfájukat...

Az viszont már nem érthető, hogy ha egyszer Brüsszel világosan jelzi készségét az "asztaltisztításra" a csatlakozási tárgyalásokon (amit évek óta szorgalmazott Magyarország), akkor miért tartott fél évig, amíg a magyar államigazgatás össze tudta szedni azoknak a cégeknek a listáját, amelyek nem EU-konform szerzett joggal bírnak. Pláne annak fényében, hogy az igen jelentős makrogazdasági hatást demonstráló lista voltaképpen támogatná a magyar érveket.

Ha ennyire nehézkes lesz a kormányzati koordináció a csatlakozási tárgyalások legvégén is, akkor csak úgy lehet elkerülni, hogy kifussunk a decemberi határidőből, ha nagyon tág mandátumot kap a tárgyalódelegáció. Ellenkező esetben, "jó" magyar szokás szerint megint az utolsó pillanatban kell majd kapkodni (mint történt, sőt történik, szintén koordinációs problémák miatt nem egy

PHARE-program megmentése érdekében), de hogy abból milyen döntések születhetnek... Jó lenne megelőzni a véghajrá kapkodását. Nagyon erős lesz az időnyomás az unió részéről anélkül is, hogy a kormányzati koordinációs zavarok erre ráerősítenének. Nehogy végül, évtizedes felkészülés után, saját magunkat golyózzuk ki a bővítés első köréből.