Árfolyam és hit

Úgy tűnik, a forintárfolyamra mostanában nem lehet hatni. Jöhet gyenge GDP-adat, kiábrándító beruházási folyamatok, dinamikusan növekvő folyó fizetési és költségvetési mérleghiány, vagy éppen hónapról hónapra kellemes meglepetést okozó inflációs szám, a magyar valuta euróhoz viszonyított árfolyama olyan stabil, mintha kirobbantani sem lehetne a 243-246 forintos sávból.

Pedig a különböző meglepetésszerű adatokra az értékpapírpiac reagál. A hozamgörbék látványosan tolódnak el a rövid vagy éppen a hosszú oldalon, de a forint stabil.

Ez persze kényelmes helyzet a jegybankból nézve, hiszen ha beavatkozás nélkül is nagy a bizodalom a jelenlegi árfolyamszintben, úgy a tavaly jelentősen megerősödött forint árleszorító hatása jobban érvényesülhet. De mégsem érvényesül, legalábbis ha megnézzük, minek köszönhető az utóbbi hónapok dezinflációja, szinte csak olyan tényezőt látunk, amelyre a monetáris politikának igen kevés hatása van (élelmiszerárak, hatósági áras termékek). Innen nézve tulajdonképpen igen szerencsésnek mondható a jegybank, amikor inflációs célkitűzései megvalósulni látszanak, hiszen az csak kis részben köszönhető a monetáris politika intézkedéseinek. (Mondhatnánk erre, hogy akkor minek inflációs célkitűzés - "célozni nem kell, sőt, nem is szabad" -, de a jövőben a várakozások letörésében sokat számíthat egy hiteles és publikus cél.)

A forintárfolyam tehát stabil, de azért nem jó próbára tenni, hogy mennyire. A kis ingadozás magyarázata ugyanis főként abban rejlik, hogy a gazdasági szereplők elhiszik, a magyar gazdaság helyzetéhez ez a megfelelő szint. Ezt néhány adat nem befolyásolja jelentősen, mert a kialakult képet nehezen írják át. (Ugyanakkor az utóbbi hónapokban már látható volt, hogy több befektető gyengülésre számít.)

Ilyen esetekben számtalanszor az volt a tapasztalat, hogy ha egyszer mégis bekövetkezik a bizalomvesztés, akkor az rendkívül erőteljes árfolyamzuhanással jár. A magyar gazdaság helyzete ebben az esztendőben már nem fog sokat javulni, de ezt a befektetők is láthatják. Ha viszont a magyar gazdaságpolitika nem akar kellemetlen meglepetéseket legkésőbb a következő év első hónapjaiban, akkor a költségvetési tervezéskor és a bértárgyalásokon jó lesz, ha szem előtt tartja, mit enged meg a közgazdasági racionalitás.