Az Irak körüli tétek

Washington a múlt héten elunta az Irak elleni várható támadás körül kialakult szövetségesi bizonytalankodást, és emelt hangú meggyőzési kampányba kezdett; ezen a héten - az előzetes hírek szerint - Bagdad fog diplomáciai offenzívába, melynek során magas rangú küldöttsége európai fővárosokat keres föl. Cheney amerikai alelnök a megelőző csapás eldöntöttségéről tájékoztatta a közvéleményt, Rumsfeld védelmi miniszter pedig abbéli meggyőződéséről adott hírt, hogy ha egyszer a támadás megkezdődik, akkor a vonakodók is csatlakoznak hozzá, vagyis "fölösleges méricskélésre" semmi ok. Az iraki küldöttek feladata nyilván az lesz, hogy tágítsák a rést az USA és európai partnerei között, különösen azután, hogy a hét végén az Európai Unió külügyminiszterei gyakorlatilag az ENSZ-re testálták az érlelődő konfliktus feloldását; közös állásfoglalásra képtelennek mutatkoztak az egyes tagállamok egymástól eltérő hivatalos álláspontja miatt.

Pusztán katonatechnikailag az USA-nak nem jelenthet akadályt Irak lerohanása. Az akadályt a nemzetközi jog képezheti a provokálatlan támadás és a belügyekbe való beavatkozás miatt. Nehezítheti a támadást, hogy a NATO-szövetséges Törökország és az ugyancsak bázisnak tervezett Katar bejelentette, rájuk ne számítsanak (lehet, hogy csak az árat akarják feljebb srófolni); szembehelyezkedett a tervvel a szomszédos és Bagdad ősellenségének tartott Irán is - nyilván a nemkívánatos precedens okán. A Biztonsági Tanács állandó tagjai közül Francia- és Oroszország, valamint Kína, továbbá az EU a fékek és garanciák érvényesülését akarja: valljon színt Bagdad az ENSZ-ellenőrök kérdésében, az ügyről a BT döntsön. Végül, szinte mindenki úgy véli, újabb tűzfészek teremtése előtt az izraeli-palesztin viszonyban kellene nyugvópontra jutni, és Afganisztánban rendet tenni. A közel- és közép-keleti újrarendezésről azonban senki sem szeretne lemaradni. Ezért a sok diplomatikus hezitálás. (SzH)