Hamleti kérdés
Hamlet várkastélyában megrendezett találkozójukon szerencsére nem azzal a kérdéssel kellett szembesülniük az EU külügyminisztereinek, hogy "bővíteni vagy nem bővíteni" - amint azt a BBC kommentátora vélte. A bővítés rég eldöntött dolog az EU-ban, "csupán" arról kellene megállapodásra jutni, hogy mikor és mely jelöltek kerülhetnek be először, illetve mennyi pénzt kapjanak. Ahhoz képest, hogy a bővítés majdani megtörténtéről 1993-ban már határozott az unió, persze tényleg kissé furcsának tűnhet, hogy tíz évvel később, néhány hónappal a csatlakozási tárgyalások lezárása előtt erre a három alapkérdésre még mindig nem akar választ adni az unió. De éppen Helsingőrben erősítették meg azt az elnökségi menetrendet, amely október végére választ ígér a mikor és a kik kérdéseire, s december végéig, a csatlakozási tárgyalások bezárultáig kiderül az is, mennyi pénzt hajlandó az unió az újonnan csatlakozóknak adni tagságuk első éveire. Az nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebbet, mint amennyit a jelöltek akarnak.
A helsingőri randevú után megfogalmazott fő kérdés tehát sokkal inkább az EU tagjelöltjei számára "hamleti", mintsem a jelenlegi tagoknak. A jelölteknek kell vívódniuk majd arról, hogy elfogadják-e a tagságot a reméltnél sokkal kisebb öszszegről szóló csekk kíséretében, vagy nem. Magyar- és Csehország esetében ehhez további kellemetlen körülményként társul, hogy nagy valószínűséggel az Európai Parlamentben sem lesz annyi helyük, mint a velük azonos népességű régi tagoknak. A kimaradással járó nagy kockázatok és súlyos veszteségek miatt mégis egyértelmű a válasz valamennyi jelölt esetében: igen, így is kell az EU, mert nincs jobb, mert ott kell lenni, ahol rólunk is döntést hoznak, mert az EU és Kelet-Európa közti "szürke zóna" meglehetősen baljós perspektíva, és mert a kis összegű csekk is jobb a semminél. (UGy)
