Ki lesz a befutó?

Miközben a világ aggódva figyeli, milyen fordulatot vesznek az Irak körüli események (a háború nyomán akár égbe is szökhetnének az olajárak, és tovább késne a várva várt világgazdasági kibontakozás), szűkebb régiónkban találgatják, milyen öszszetételű kormányok irányítják majd több ország ügyeit. Németországban és Szlovákiában a hét végén választanak, Csehországban kormányképes többség létrehozásán fáradoznak. Ausztriában találgatják, miért lépett vissza a szabadságpárt-elnöki jelöléstől a kormányt felrobbantó Haider.

Magyarország szempontjából a várható EU-csatlakozás előes-téjén korántsem közömbös, hogy stabil kormányok ülnek-e régiónkban, vagy pedig törékenyek, amelyek inkább magukkal vannak elfoglalva. Az Európai Unióban is úgy készítették a menetrendeket, hogy több kényes kérdés tárgyalását októberre-novemberre hagyták, tehát arra az időre, amikorra feláll az új berlini kormány. Sokáig úgy tűnt, hogy az ellenzék állíthat kancellárt, most hajszálnyival az árvizet meglovagoló és az Irak elleni esetleges támadásból kimaradni óhajtó Schröderék állnak jobban. Az is előfordulhat, hogy a szociáldemokraták a posztkommunista PDS szavazataival maradhatnak kormányon.

Szlovákiában az e heti választások előtt a korábbi fenegyerek Meciar nem mumus többé. Választási téma lett, honnan a vagyona, és ez igencsak apasztotta népszerűségét, javítva Szlovákia EU-s kilátásait. Az országban a sok induló párt között a baloldali populista Fico pártjának adják a legtöbb esélyt. Ez esetben kérdés, kivel lép koalícióra.

Ausztriában az EU-bővítés gondjait meglovagló Haider visszalépése jelezheti, hogy csillaga leáldozóban. (Persze nem e bejelentés volt Haider utolsó dobása). November végéig a választók voksai nyomán Ausztriában is átrajzolódhat a politikai paletta, EU-s kapcsolataink szempontjából kedvező erőviszonyokkal. (BT)