Politikai napirend

A jobboldalon kialakított munkamegosztás szerint az utóbbi hetekben szinte kizárólag a térfél első emberének számító Orbán Viktor mond valamit. Ebből is kitűnik: a Fideszben ráébredtek, ideje szisztematikus kísérleteket tenni a politikai napirend formálására. Végtére, ha a főnök vázolja fel az aktuális képleteket, annak súlya van. Más kérdés, hogy a mindenkori témaválasztás mennyiben minősül szerencsésnek, minthogy a választások óta bármivel is próbálkoztak jobbról, a bal magabiztos menetelését pillanatra sem sikerült akadályozniuk. (Az augusztus végén bedobott egy tábor, egy zászló, két közszolgálati televízió akció nem vetett elsöprő hullámokat.)

A legújabb próbálkozásnak ehhez képest - véljük - nagyobbak az esélyei. Az uniós csatlakozás kérdése kellőképpen leegyszerűsíthető ahhoz, hogy a politika iránt akár minimálisan érdeklődő választópolgárok is kihüvelyezzék az üzenete(ke)t. Nem véletlen azonban, hogy az exkormányfő egy kis vidéki fórumon tartotta indokoltnak részletezni az EU-s alkotmánymódosítással összefüggésbe hozandó igényeket. A helyszín is jelzi: első nekifutásra felengedtek egy meteorológiai léggömböt, mert kíváncsiak, honnan fúj a szél. Kétségtelen, a Széchenyi-terv, a föld és a béremelések ügye jó kommunikációval alkalmas lehet a politikai tőke gyarapítására. Ám sokat számít, mi van az érem másik oldalán: az ígéret földjeként ábrázolt Európából az országot kirekeszteni kívánó jobboldal rémképe több szavazót rettenthet el, mint amennyit az elővett témák megnyerhetnek. És még nem is beszéltünk arról, bölcs dolog-e árukapcsolással közelíteni az európai integrációhoz. (Ezt felvetni akkor is indokolt, ha az országgyűlési választások előtt a baloldal sem volt szemérmes.)

Orbán Viktornak és a fideszes stratégáknak százszor át kell gondolniuk, meddig lehet elmenni.