Dublin, Hága...?

Most, hogy a hollandok is emeltek a lécen, az uniós csatlakozás egyre inkább egy olyan maratoni akadályfutásra emlékeztet, ahol közvetlen a cél előtt helyezik el a legtöbb gátat. Amennyiben a nizzai szerződésnek a hét végén sikerülne átlendülnie az ír referendumon, máris ott a következő buktató: lesz-e elegendő felhatalmazása és akarata a valószínűleg addigra már csak ügyvezető holland kormányfőnek ahhoz, hogy a jövő heti brüsszeli csúcson áldását adja a bővítéshez nélkülözhetetlen pénzügyi csomagra. A közös álláspont hiányában ugyanis az egész csatlakozási menetrend veszélybe kerülhet.

Hágából ugyan továbbra is biztató jelzések érkeznek, hogy a koalíció még hivatalban maradó részén nem múlhat a bővítés. Talán nem is alaptalan az az érvelés, hogy a populista koloncaitól kevesebb mint száz nap alatt megszabaduló jobbközép kabinetnek talán még egyszerűbb is lesz belemenni a tízes bővítésbe, mint ha a Pim Fortuyn Lista miniszterei még ott ülnének a kormányban. Cseppet sem mellesleg: Ausztriát követően rövid időn belül a második nyugat-európai országban buknak meg a kormányzati pozícióba kerülő jobboldali populista-szélsőségesek. Ha ennek nyomán a szomszédos országban és Hollandiában is a hagyományos politikai pártok erősödnének meg - mint azt a mostani előrejelzések ígérik -, ennek akár stabilizáló hatása is lehet majd, ha eljutunk a ratifikációs folyamatig. Ám mindezzel együtt is kétségtelen, hogy az elkövetkező kritikus hónapok feszes menetrendjét újabb váratlan fejlemény teszi próbára. Ki tudja, hogy az utolsó-e.

Elgondolkodtató, hogy az egyre újabb nehézségeket egyelőre azok a kisebb tagállamok támasztják, amelyekben pedig a korábbi felmérések szerint a bővítés támogatottsága viszonylag nagy volt. Mintha az érintett országok közvéleményében csak most kezdene tudatosulni a nyugtalanító felismerés, hogy 2004 már nagyon közel van, a tíz új szegény rokon pedig túl nagy szeletet kanyaríthat ki a tortából.

Következménye lehet ez részben annak, hogy az Európai Unió igen sokáig a teljesítmények alapján ígérte az új tagok felvételét, ám végül mégis politikai döntést hozott. Aminek esetleges ódiumát pedig a tízek közül azoknak is viselniük kell, akik teljesítményük alapján is számíthatnának a belépésre.