Fantasztikus tud lenni az élet...

Az, hogy miként lesz valaki közgazdászdiplomával a zsebében műfordító, dramaturg, szépirodalmi kiadó vezetője, Morcsányi Géza szerint banális történet. "Első generációs értelmiségi vagyok, családi kapcsolatok, fölhalmozott tapasztalatok nélkül, s mivel így nem voltak olyan erős alapjaim irodalomból, hogy bölcsész legyek, viszont jó voltam történelemből, így a közgázra jelentkeztem. Föl is vettek" - indokolja választását. Soha nem bánta meg, hogy oda járt, mert élet- és társadalomszemléletet tanult ott, s nagyszerű emberekkel találkozott.

Az idén 25 éve, hogy elkezdte dramaturgi pályafutását. A Magvető Kiadóhoz 1995-ben hívták igazgatónak, elsőre nemet, másodjára igent mondott. Érdemes itt megjegyezni: a rendszerváltás utáni privatizációt követően a '90-es évek közepe volt a magyar könyvkiadásban a legválságosabb időszak. Az akkori tulajdonosok, a Láng Holding vezetői meg akarták tartani a Magvető irodalmi presztízsét, s a gazdasági lehetőségek határain belül szabad kezet adtak az új igazgatónak. Ez ma is jellemző, amikor 2001 eleje óta a Magvető a Líra és Lant Rt. része. A kiadónak sikerült hamar talpra állnia, sőt: amikor nálunk 2-3 ezres eladott példányszám egy értékes regényből jónak számít, verseskötetekből meg néhány száz kel el, a Magvetőnél megjelent Jadviga párnája, Závada Pál regénye már 70 ezer példánynál tart, Esterházy Pétertől a Harmonia caelestis szintén, az idén megjelent Javított kiadás 20 ezer felé jár.

Morcsányi Géza szerint a sikerhez szerencse is kellett, de a legalapvetőbb a kis, nyolcfős csapat "odaadó, az önkíméletet sem ismerő, elképesztően áldozatkész munkája". Abban a válságos időszakban nemcsak a munkatársi gárdát, hanem a szerzőik körét is csak néhány főre korlátozhatták, s ma már állíthatjuk, hogy Morcsányi Géza választásai beváltak. Mindehhez azonnal szerencséjük volt két könyvvel, amely bomba sikernek bizonyult, s fontos volt, hogy mindkettő vékony kötet (az egyik Márqueztől a Szerelemről és más démonokról, a másik Esterházy Pétertől az Egy nő). Drasztikusan nőttek a papírárak, a nyomdai költségek, ám a könyvek árát nem emelhették ugyanilyen erőteljesen. Viszont Morcsányi Géza szerint a lélektani határ egy 600 és egy 200 oldalas könyvnél lényegében ugyanott van.

Aztán 1997-ben megjelent a Jadviga párnája, amelyről plakátok készültek - nálunk még merőben szokatlan módon. Akkor Morcsányi Géza azt mondta: bármennyire szűkösen, pontosan kicentizett költségvetésből működik is egy értékeket megjelentető kiadó, fontos, hogy áldozzon pénzt a reklámra, mert másképp nem jutnak el a könyvek azokhoz, akiknek íródtak.

Kertész Imrét már Morcsányi Géza hívta a kiadóhoz. A díj közzététele óta szinte éjjel-nappal dolgoznak a kiadóban, ahol szünet nélkül csörögnek a telefonok. Közben nyakunkon a karácsonyi könyvvásár az új kiadványokkal, de a már százezret meghaladó példányszámban újranyomtatott Kertész-könyvek se maguktól jutnak el a boltokba. Készül a díszkiadás, hiszen közeleg december 10-e, a díjátadás napja. Morcsányi Géza örömteli arccal fűzi hozzá: "Ilyen fantasztikus tud lenni az élet."