Az ordító egér

Néhány nap leforgása alatt mondta fel az elmúlt héten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az atomsorompó-szerződést és azt az USA-val kötött megállapodását, amelynek értelmében nem gyárt ballisztikus rakétákat. Egyben közölte: amenynyiben emiatt ENSZ-szankciókkal sújtják, akkor hadiállapotban állónak tekinti magát. Ami azt illeti, Kim Dzsong Il észak-koreai elnök George W. Bush legjobb ázsiai tanítványának minősül, elvégre az amerikai elnök is következmények nélkül léphetett ki például a rakétaelhárító rendszerekről egykor a Szovjetunióval kötött ABM-szerződésből, vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szolgáló kiotói megállapodásból. A virtuális hadiállapot deklarálása sem nélkülözi a washingtoni ismerősséget, hiszen 2001. szeptember 11-e után ugyanígy tett a világ első számú hatalma, anélkül, hogy azóta is tudni lehetne, valójában kivel áll ilyen viszonyban.

Tanár és tanítvány között azonban nemcsak a hatalmi, hanem minden egyéb minőséget tekintve is nagyságrendi különbségek vannak. Elég csak egyetlenegyet említeni: az egy főre jutó GDP az USA-ban meghaladja a 35 000 dollárt, a KNDK-ban nem éri el a 800-at sem. Igaz, ezzel együtt az észak-koreai számít a világ ötödik legerősebb hadseregének.

Azon az alapvető kérdésen kívül, hogy mi lehet a célja Phenjannak a múlt heti lépésekkel, legalább még kettő kívánkozik elő. Valóban következmények (megtorlás) nélkül teheti-e meg, amit megtett? Van-e atomfegyvere, vagy nincs? Az utóbbi megválaszolása determinálhatja az előzőre adandó feleletet, minthogy meglévő rakétái betakarják Dél-Koreát és Japánt is, a fejlesztés alatt álló típus pedig eléri Alaszkát. A célt illetően pedig, amíg racionális magyarázat nem mutatkozik, nehéz szabadulni Az ordító egér című régi film sugallatától: jól el kell veszíteni egy Amerika elleni háborút, és akkor az újjáépítési segély majd megoldja az összes gazdasági problémát. (SzH)