Izgalmak az év elején

Az autópálya-, áram- és gázáremelések tárgyában heves vitába bonyolódtak pártjaink. Érdekes, hogy a szocialisták mennyire képesek elhitetni: a történtek miatt kizárólag Orbán Viktor kormányát terheli felelősség. Bonyolult feladat. Egy lényegesen nagyobb horderejű eset példájával élve, az 1995-ös Bokros-pakk kommunikációja is az akkorit előző kormány által előidézett helyzet súlyosságára épült, a lakosság és a polgárok mégis az aktuális pénzügyminisztert utálták. Nos, lehetséges, hogy a pénteki döntéshez vezető út kikövezésében az előző kabinet elmaradt döntései is szerepet játszottak. Ám tény az is: az elmúlt hónapokban minden médium tele volt a küszöbönálló lépés terveit cáfoló kormányoldali nyilatkozatokkal.

Persze régóta tudjuk, hogy a politika nem az igazmondás és az őszinteség, hanem a taktikus beszéd tudománya. Ezzel együtt sem szerencsés azonban, ha egészen konkrét ígéreteket rövid idő alatt írnak felül a fejlemények. Medgyessy Péter december végén a parlamentben jelentette be, hogy a Terror Háza a költségvetés általános tartalékának terhére visszakapja azt a 150 millió forintot, amit a szabad demokrata Pető Iván kezdeményezésére vett el tőle a kormánypárti frakciók tagjainak többsége. Utóbb kiderült, a kabinet másmilyen konstrukciót választ: a múzeum a kultuszminisztériumban elkülönített plusz százmillióból akkor kap részleteket, ha alaposan megmagyarázza, miért is van éppen szüksége a pénzre. Sőt: a koalíció a jelek szerint kísérletet tenne az intézmény átfazonírozására is. Kérdéses, hogy ebben számíthat-e sikerre, minthogy a Terror Háza - kétségtelen erényeivel és hibáival egyetemben - emblematikus hely a jobboldal hívei számára. Következésképpen sosem látott belpolitikai viharhoz vezethet, ha a bal akár csak szerény mértékben is beavatkozik a múzeum dolgaiba.

A héten eldőlt még, hogy a kormány változtatás nélkül nyújtja be a parlamenthez az államfő által megfontolásra viszszaküldött szociális törvénycsomagot. Valószínű, hogy a koalíciós többség ebben a formájában bólint majd ismét az előterjesztésre, Mádl Ferenc pedig vagy aláír, vagy kontrollt kér az Alkotmánybíróságtól. Közben figyelhetjük, a köztársasági elnök hogyan értelmezi újra szerepkörét. (GA)