Orbán Viktor nagy kísérlete
A Fidesz elnökségének stratégiai kérdéseket feszegető tanácskozását követően ismertetett elképzeléseket elemezve feltűnik: csupán látszólag egyezik a koncepció azzal, amellyel az elmúlt esztendő nyarán-őszén már előhozakodtak. Noha az uniópárt létrehozásának eszméje nem merül feledésbe, a hozzá vezető utat immár máshogyan szeretnék kikövezni. Kiderült, a potenciális szövetségesek ellenzékben óhatatlan ódzkodása miatt rajzasztal mellett, körzővel és vonalzóval nem hozható létre egységpárt. Valóban: az önállóságát - a vereségnek köszönhetően - visszaszerző MDF vagy a zilált FKGP miért csatlakozna a "nagy bukottakhoz", akiktől nem kaphat semmit, hiszen pénzt és pozíciókat most balfelől osztanak?
A Fideszben rájöttek: eredeti módozatokra van szükség a felemelkedéshez. A legfontosabbnak kétségkívül a gyöngélkedő és elapátlanodott párt megerősítését találták, de a nemzeti gondolat híveinek örökös miniszterelnöke ennyivel nem elégedhetett meg. Felismerte, hogy a különben széles jobboldal szűk szegletébe szorult szervezetet radikálisan át kell alakítani, a pártot ki kell fordítani sarkaiból. Hogy a folyamat elindul, afelől sok kétségünk nincs: bár Orbán Viktor kijelentette, február elején dönti el, vállalja-e az amúgy általa kiagyalt új szerepet, a megkötés - a ma túl szerényen érvényesülő belső demokrácia hangsúlyozásán és talán érvényesítésén túl - voltaképpen a merengő vezetőtársaknak és a tagság tanácstalan részének szól. Sima ügy: amennyiben nem akarnak változásokat, nem számíthatnak viszszatérésére sem.
Miben állhatnak a változások, és mi lehet a hozadékuk? Máskor már elemeztük a körülményt, miszerint a Fidesz frissülését saját tagjainak szorongása akadályozza. A "közkatonáké", akik rettegnek a helyi önkormányzatokban birtokolt tisztségeik elvesztésétől, így nem szívesen fogadnak maguk közé energikus újoncokat. Csakhogy ők gyengék ahhoz, hogy megküzdjenek a megerősödött baloldallal - állapította meg Orbán Viktor. És döntött: kereszténydemokrata néppártot - nem név ez; jelzős szerkezet - kell építeni. Az eddigihez képest más, demokratikus struktúrával, tagozatokkal, platformszabadsággal, legfölül a "fiúk" túlhatalmának megnyirbálásával. És a taglétszám nagymértékű emelésével.
Orbán Viktor abban bízhat, hogy ha az ekképpen megerősödő, izgalmassá váló párt az együttműködést ma elutasító "kicsik" vezetői számára nem is lesz vonzó, ám híveik átállhatnak. A később várhatóan átkeresztelkedő Fidesz tömegvonzása meghozhatja azt, amiről hiába is tárgyaltak volna, azaz a jobboldal szereplőinek apraja önnön súly- és térvesztésével szembesülve, maga szalad nagy testvére kebelére. Ha mégsem, küzdhetnek a parlamenti küszöbbel egyedül.
Történhet másként is. Nincs garancia arra, hogy a terv megvalósítható. A forradalom viharokkal és áldozatokkal jár, és a párt vezetői között is lesznek áldozatok. Indokolt merészséggel Orbán Viktor mellett ma Pokorni Zoltánnak és Áder Jánosnak jósolhatunk biztos jövőt. A többiek közül bárki lehet elégedetlen, miközben vége szakad a mítosznak: ezentúl ebben a pártban nem fog mindenki egy irányba menetelni.
Ráadásul a többszólamúság olykor hangzavarhoz vezet; látjuk a polgári körösök némelyikének ámokfutását. Innen nézvést érdekes, hogy a Fidesz hol találja meg a helyét a politikai palettán. Most az egyszer már bevált recept sejlik irányadónak. Orbán Viktor és társai arra óhajtanak hajtani, hogy minden szegletet elfoglaljanak a szociáldemokráciától jobbra és a nemzeti radikalizmustól balra. Ehhez kell az új szervezet, ehhez kellenek az új arcok, ehhez kell a tökéletes munkamegosztás. Ehhez kell Orbán Viktornak újragombolnia a nyűtt kabátot.
Teheti-e mindezt hitelesen? Egyedül nem. Csupán a régi arcokkal nem. Kizárólag a ma bevonhatónak látszó politikusokkal és civilekkel nem. A vállalkozás nagyszabású. Az egyenlet sokismeretlenes. A végkifejletek száma végtelen. Ennek megfelelően a kudarc sem kizárt. Ahogyan a diadal sem.
