Az árfolyam nem javíthat versenyképességet

>> A Magyar Nemzeti Bank a kormány kérésére és általános meglepetésre eltolta a forint árfolyamsávját. A döntésre azóta is csak nehezen elfogadható magyarázatok születtek.

- A kormány azzal indokolta kérését, hogy az exportőröknek garanciát szeretne nyújtani arra, hogy a forint nem erősödhet jelentősen tovább a jelenlegi szintről. A pénzügyminiszter úgy érvelt, hogy sokan azért nem exportáltnak, mert félnek egy esetlegesen erősödő forint kedvezőtlen hatásától, és a külföldi befektetők is az erős valuta miatt maradnak távol az országtól.

>> Ez a kormány érve volt, az ő motivációja nagyjából ismert. Sokkal kevésbé világos viszont az, hogy a jegybank miért fogadta el az ajánlatot.

- Úgy véltük, hogy ha a kormány mindenképpen "árfolyam-garanciát" akar adni az exportőröknek, akkor ezt a jövő évi költségvetés öszszeállítása után tegye meg, amikor már látszik a kiigazítás szándéka, kialakult valamiféle megállapodás a jövő évi bérek emelkedésének üteméről, és tisztázódnak az ERM-II árfolyamrendszerbe való belépés körülményei. Egyszóval, ha hitelesebb a gazdaságpolitika.

>> Mégis most történt ilyen lépés.

- A kormány az árfolyamsáv-eltolással egy időben bejelentett, kisebb kiigazításra való tekintettel kért minket arra, hogy most járuljunk hozzá egy ilyen lépéshez. Még fontosabbnak tartjuk, hogy ígéretet kaptunk egy jövő évi jelentősebb szigorításra, amely az MNB álláspontja szerint a legfontosabb eleme az infláció elleni küzdelemnek.

>> Összességében a döntés mégis rosszul időzített és gyengén kommunikált lépésnek tűnt.

- Ez sajnos igaz. A forint árfolyama - a megelőző néhány napi gyengülés következtében - a bejelentés időpontjában már gyengébb volt, mint amit a jegybank és a kormány látni szeretett volna, így az nagy zavart okozott. Ebből a szempontból mindenképpen szerencsétlen volt az időzítés.

>> A kommunikáció sem sikerült tökéletesen?

- Így van. A pénzügyminiszter úr először jelentette be a sáveltolást, és utána már jóval kisebb figyelem kísérte a költségvetési kiigazítás bejelentését. Több hírügynökség azonnal, még a sajtótájékoztató közben közölte a sáveltolásról szóló döntést, így a piac szemlátomást nem értette meg a szándékainkat. Fordított sorrendben történő bejelentés esetén talán kisebb lett volna a zűrzavar.

>> A jegybank korábban nem mérlegelte a döntés kockázatait? Ez a lépés első pillantásra teljesen inkonzisztens a korábban követett monetáris politikával.

- De igen, és a monetáris tanács úgy ítélte meg, hogy jelentős bizonytalanság alakulhat ki a pénzügyi piacokon. Azt azonban nem tartottuk nagyon valószínűnek, hogy ilyen mértékű zavar fog kialakulni. Ugyanakkor úgy vélem, a rossz makrogazdasági fundamentumok és a közelgő EU-csatlakozás amúgy is ellentmondásos helyzetében a piac túlreagálta a sáveltolást.

>> Meg lehetett volna "úszni" a helyzetet, ha a jegybank a korábban elfogadhatónak tartott 245 forintos árfolyam helyett - a kedvező inflációs kilátásokra és a kormányzati együttműködésre hivatkozva - kihirdet egy 255 forintos, kívánatosnak tartott szintet?

- Pontosan ez volt a javaslatunk a kormány számára, de a Pénzügyminisztérium úgy vélte, ennél határozottabb garancia kell az exportőröknek. Úgy vélték, ez a döntés sok gazdasági szereplő számára pozitív üzenet, a pénzügyi piacokon okozott bizonytalanságot pedig elhanyagolhatónak tartották. Mi mindkét kérdésben pesszimistább álláspontot képviseltünk.

>> A külföld szemében a gazdaságpolitika hitelessége nullára csökkent. Utólag helyes döntésnek tartja a sáveltolást?

- Egyelőre nehéz lenne költség-haszon alapon elemezni a döntést, hiszen a piac még nem nyugodott meg. Úgy vélem, az idei kisebb, és következő évi nagyobb költségvetési szigorítás és egy jó bérmegállapodás mellett a kétszázalékos árfolyamsáv-eltolás - amit mi nem értelmeztünk leértékelésnek - elfogadható döntés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a jegybanknak nem volt igazán hatékony érve a sáveltolás ellen. A jegybanktörvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy az MNB köteles támogatni a kormány gazdaságpolitikáját, ha az nem veszélyezteti az infláció elleni küzdelmet. Márpedig 250 forint/eurós árfolyam mellett az inflációs célok teljesíthetők, így nehéz lett volna visszautasítani a kormány kérését. Utólag belátom, hogy alulértékeltük azt a bizonytalanságot, amit a piacon okoztunk a sáveltolással. Paradox helyzet, hogy a jegybank a kormánnyal közösen nem akarta gyengíteni a forintot, hiszen a döntés bejelentésének időpontjában a 255 forintos kurzus nagyjából elfogadható a jegybank és a kormány számára is. Ezzel együtt is úgy vélem, amennyiben a jegybank által kívánatosnak tartott 250 forint körüli árfolyamra néhány hónapon belül beáll a piac, elfogadható döntést hoztunk.

>> Úgy tűnik, mintha a jegybank a kormányra kívánná hárítani a felelősséget?

- Szó sincs róla! Szeretném hangsúlyozni, hogy ugyan a kormány kezdeményezte, de az MNB vállalja a közös döntés következményeit. Úgy láttuk, hogy van lehetőség a kormány kérésének elfogadására, így a döntés felelőssége közös.

>> Az utóbbi időben kicsit elülni látszik a kérdés, de a sáveltolás utáni napokban elterjedt, hogy a kiszivárgott tervek hatására gyengült a megelőző napokban a forint.

- Sok elmélet van arra, hogy miért is következett be a megelőző időszakban két ugrásszerű gyengülés is. A fundamentumok és egyéb piaci hírek is indokolhatták az esést, hogy őszinte legyek, a választ mi sem tudjuk. Ugyanakkor azt a híresztelést, hogy a kormányülésről szivárgott volna ki valami, nem támasztják alá az árfolyamadatok, hiszen ebben az időszakban egy hajszállal még erősödött is a forint.

>> Találgatások folynak arról is, hogy vajon mekkora összegben interveniált a jegybank a piaci pánik időszakában. Elképzelhető, hogy a júniusi devizatartalék-állomány adatai láttán sokan meglepődnek majd?

- Nem. A számok nem fognak olyan ingadozást mutatni, amelyek bárkit meglepnének.

>> Mit hoz a jövő? A kamatemelés után - dacára a hazai papírokkal nyerhető magasabb hozamoknak - továbbra sem nagyon igyekeznek vissza a magyar piacra a befektetők. Mintha Magyarország a történtek hatására kiesett volna a portfólióbefektetők érdeklődési köréből.

- Az utóbbi időben több elbizonytalanító tényező is érhette a befektetőket. A német gazdaság gyengélkedése, a Solbes-javaslat, az európai növekedési kilátások lefelé korrigálása egyaránt befolyásolta a befektetőket, és ehhez még specifikus magyar tényezők is hozzáadódtak. A lassú gazdasági növekedés, a magas költségvetési hiány, a béralkalmazkodásról szóló ellentmondásos adatok szintén gyengítették a bizalmat.

>> Miként lehet visszaszerezni ezt a bizalmat?

- Átlátható és stabil gazdaság- és monetáris politikával. Változatlanul úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi gazdasági problémák nem monetáris politikai természetűek. A jegybank határozott véleménye továbbra is az, hogy versenyképességet nem lehet árfolyam-politikával javítani. A versenyképességgel valóban komoly problémák vannak, de ezt döntően a bérek hatékonyságnövekedéstől elszakadt dinamikája okozza. Abszurd helyzet, hogy tavaly és az idén is 12-13 százalékkal növekednek a reálkeresetek, miközben a gazdasági növekedés 3 százalék körüli. Ezt nyilvánvalóan nem lehet folytatni. Ilyen körülmények között kiemelkedő fontosságú, hogy a költségvetési hiány ne haladja meg az idén a tervezett 4,5 százalékos GDP-arányos mértéket, jövőre pedig olyan büdzsé készüljön, amelyet az Európai Unió is hitelesnek tart.

>> Az elmúlt hetekben a várva várt jegybanki-kormányzati együttműködés keretében egy vitatott árfolyamdöntésre és több kétségbeesettnek minősíthető verbális intervencióra, kamatlépésre futotta?

- Annak a korábbi látszatnak, hogy nem megfelelő az együttműködés, az volt a fő oka, hogy magas volt az infláció, márpedig nekünk ennek letörése a prioritás. Úgy gondoljuk, hogy most már rugalmasabbak, kompromisszumkészebbek lehetünk, hiszen az árszínvonal-emelkedés üteme - nem utolsósorban a reálfelértékelő árfolyam-politika következtében - jelentősen mérséklődött, és úgy tűnik alacsony szinten is tartható. Ilyenkor belép a jegybanktörvény már említett másik passzusa, amely a gazdaságpolitika támogatását írja elő. Ha úgy tetszik, "üzletet kötöttünk", amely magában foglalta a szigorú fiskális politikára és bérkontrollra vonatkozó ígéretet is. Ez számunkra biztosíték arra, hogy a kormány jobban átlátja ezen lépések fontosságát, mint néhány hónapja. Ugyanakkor továbbra is úgy véljük, hogy a kormány célkitűzéseinek támogatására nem olyan monetáris politikára van szükség, amely árfolyamalapú versenyképesség-javítást tűz ki célul. Őrült félreértés, hogy a versenyképességet javítani lehet árfolyamgyengítéssel. Ennek hatására már rövid távon emelkednek az importtermékek árai, növekszik az infláció és a bérdinamika, és rövid idő alatt ugyanabban a versenyképességi helyzetben találja magát a gazdaság, mint korábban, épp csak magasabb inflációs környezetben, beragadó várakozásokkal.

>> Az ön által említett bizalomerősítő lépések legkorábban a második fél évben lesznek láthatóak. Elfogadható a jegybank számára, hogy addig a forint árfolyama nem éri el a kívánt szintet?

- Korábban túl pozitív volt a külföld képe a magyar piacról. Viszonylag alacsony kamatok mellett tudtuk tartani az erős árfolyamot. Most a piac gyakorlatilag tíz perc alatt átesett a ló túloldalára. A kamatemelések megállították a gyengülést, de egyelőre a kurzus nem éri el a kívánt szintet. Mi továbbra is igyekszünk jelezni, hogy nem akarunk gyengébb árfolyamot. A jelenleg kialakult kamatkülönbözet bőven elegendő ahhoz, hogy a piac időt nyerjen, és újraértékelje a helyzetet, amelyhez megítélésünk szerint a jelenleginél erősebb árfolyam tartozik.

>> Mennyire veszélyezteti az inflációs célokat a kívánatostól tartósan gyengébb árfolyam?

- A legutóbbi inflációs jelentésünkben nyilvánosságra hozott inflációs előrejelzéseink - melyek a jegybank számára elfogadható dezinflációs pályát jelentenek - a jelenlegi környezetben 250 forint körüli árfolyamszinttel teljesíthetők. Kétségtelen, hogy most az árfolyam nem elég erős ehhez, de néhány heti, esetleg havi eltérést még nem tartunk komoly veszélynek. Egész évben fennmaradó gyenge kurzus biztosan nagyobb fejtörést okozna - a számítások most készülnek az MNB-ben -, hiszen az árak felfelé mindig rugalmasabban reagálnak a sokkokra, mint lefelé.

>> Ezek szerint a jegybank a következő időszakban elsősorban abban bízik, hogy a piac értékítélete megváltozik a magyar gazdaságról?

- Úgy véljük, hogy a piac túlreagálta a legutóbbi gazdaságpolitikai intézkedéseket, így bízunk benne, hogy ekkora, sőt később esetleg ennél kisebb kamatkülönbözet mellett is stabilizálódni fog a piac.

>> Az elmúlt hetek viharaiban nem keltett nagy feltűnést, hogy a pénzügyminiszter optimistábbá vált az eurózónás csatlakozást illetően, mint a jegybank.

- Én lennék a legboldogabb, ha a László Csaba által említett 2007-es csatlakozás megvalósulna. Továbbra is úgy vélem, hogy minél hamarabb, annál jobb, mi a kormányt mindenben támogatjuk a korai euróbevezetés ügyében. Úgy vélem, szerencsésebb lenne, ha a költségvetés stabilizációja hamarabb megvalósulna, ugyanakkor egyelőre továbbra is kisebb esélyét látom a 2007-es belépésnek, mint egy későbbi csatlakozásnak.