Az Európai Központi Bank közvetve a forint segítségére sietett tegnap fél százalékpontos kamatátcsökkentésével. Az MNB és az EKB kamatszintje között immár 4,5 százalékos a különbség. Bizarrnak tűnhet itt a segítség szó használata, hiszen szerdán a kormány a forint árfolyamsávjának eltolásával pontosan azt akarta jelezni a piacnak, hogy némileg gyengébb fizetőeszközt látna szívesen.

A piac azonban nem feltétlenül úgy reagál, ahogy a kormányok szeretnék. Nincs a világon automatizmus, amely garantálná, hogy kis sáveltolásra kis gyengülés a válasz. Néhány hónapja már több milliárd forintot veszítő befektetők pánikszerűen adták el a magyar devizát, más vevő híján a Magyar Nemzeti Banknak. Olaj a tűzre, hogy egyes, a forintspekulációban nyakig benne ülő befektetési bankok elemzői azzal riogatták őket, a "valós" cél a 280 forint feletti euróárfolyam, amit a jegybank állítólag még egy jókora kamatcsökkentéssel (!) is ki akar kényszeríteni. Hírek szerint a forint magára hagyva akár a 290-es negatív csúcsot is megostromolta volna tegnap.

Ilyen elképesztően gyenge árfolyamot akár egy-két hete sem mert volna feltételezni senki. A túl gyenge forint senkinek sem jó. Meglódulhat az infláció, amit keserves erőfeszítesek árán sikerült 5 százalék alá szorítani. A hektikus árfolyamváltozások törékennyé teszik a forintot, holott a kiszámíthatóság a gazdaságban igencsak nagy erény.

Ezt a jegybank nyilván nem nézheti tétlenül, és kamatot fog emelni, amit a piac, mint a tegnapi hozamemelkedés mutatja, már be is árazott. A magasabb kamat elviheti a kormány által megtakarítandó tízmilliárdokat, elveheti a gyengébb forintnak amúgy örvendő exportőrök többletbevételeit, lassíthatja az amúgy sem gyors gazdasági növekedést. Persze ez nem jelenti azt, hogy elérhetetlen vágy lett volna beállni a 250-es árfolyamra. De nem így.