Az amerikai IBM és a General Electric pénzügyi és szolgáltató központok áthelyezését, illetve megerősítését határozta el, a német autóalkatrész-gyártó Continental pedig egy európai hatókörű fejlesztő központ létesítését fontolgatja. Jó hírek ezek, csak elsikkadnak. Lesöprik őket a címoldalakról a cégbotrányok meg a politika. Azért kár, mert ez is része a ki- és bevonulásokról szóló cégtörténeteknek.

Egyik említett nagyvállalat sem új szereplő Magyarországon. Az IBM-nek már akkor is volt egy a külföldi bankok informatikai munkáját felügyelő szakcsoportja Székesfehérváron, amikor a nyugati cégek csak kevéssé képzett munkaerőt igénylő egységeket működtettek vagy telepítettek Magyarországra. Most az akkor létrejött fejlesztőkapacitást felhasználva hoznak létre regionális pénzügyi és szolgáltató központot.

A GE a rendszerváltás óta több mint 1,2 milliárd dollárt költött hét üzletága idetelepítésére, s nemrég Londonból hozta ide a fényforrásüzletág európai irányító részlegét. Emellett életre hív egy több száz fős európai szolgáltató központot, amit tovább bővíthet, ha sikerül meggyőznie saját főnökeit. A Continentalnak két kisebb fejlesztőrészlege már egy-két éve itt működik, a most bejelentett harmadik több száz szakembernek adna munkát.

Magyarországnak Közép-Európában is nagyon erős vetélytársai vannak a befektetőkért folytatott küzdelemben. Elegendő bizonyíték erre, hogy a francia Peugeot ezen a héten kezdte építeni új szlovákiai gyárát, ami Szlovákia legnagyobb zöldmezős beruházása. Pozsony amúgy jövőre jelentős adócsökkentést hajt végre, és lazítja a foglalkoztatási szabályozást. További adalék a lengyel kormány e heti döntése, miszerint 2004-től jelentősen mérsékli a társasági adót, kifejezetten a befektetők odacsalogatása érdekében. Prága, amelyre sok befektető a régió vezető üzleti központjaként tekint, szintén a társasági adó leszállítását tervezi.

Két kérdés merül fel: miért döntenek úgy egyes cégek, hogy bővítenek, illetve miért nem mennek tovább azok, akik már itt vannak, noha a keleti szomszédainknál még alacsonyabb bérköltségekkel dolgozhatnának? A válasz sem új, csak hangsúlyosabb, mint eddig. Még megfelelő a szürkeállomány és még mindig nem kell érte annyit fizetni, mint Nyugaton. A cégvezetők szinte ugyanazt mondják: akkor nyílik meg az út a további fejlesztések előtt, ha kisebbek lesznek az adók, kiszámíthatóbb lesz a törvénykezés és sokkal jobb a szakképzés. Csak így tartható meg a maradék versenyelőnyünk.

Unalomig hangoztatott elem, hogy túl nagy a bérteher a munkaadókon. A jelek szerint a kormány nem mutat hajlandóságot ennek mérséklésére. Csökkenteni lehetne a vállalatok adóterheit. Több befektetői lobbicsoport már letette az asztalra javaslatát, miszerint 18-ról 12 százalékra kellene levinni a társasági adót. A kormány arra hivatkozik, hogy a költségvetési deficit csökkentéséhez szükség van ezekre a bevételekre, pedig inkább a még mindig meglévő állami pazarlást lehetne visszaszorítani (hogy konkrét esetet is említsünk, például a Magyar Televíziónál).

Aztán itt van az iparűzési adó. A Németországra sok mindenben hasonlítani igyekvő Magyarországon sem a bruttó bevétel alapján kellene kiszámítani ezt, hanem bizonyos levonások után. Arról nem is szólva, hogy ez az adó nem versenysemleges. A termelő és kereskedelmi cégek árbevételük bizonyos részét levonhatják, ugyanakkor a holdingtársaságok és a szolgáltató központok - noha esetenként jóval magasabb hozzáadott értéket állítanak elő - egyetlen tétellel sem csökkenthetik az árbevételt. Mindezek miatt pedig egyszerűen nem telepednek le Magyarországon. Ezt legutóbb a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Tanácsa mondta ki, márpedig ha valakik, ők biztos jól érzékelik a külföldi nagyvállalatok hangulatát.

Lenne még mozgástér az oktatás és a képzés átalakítására. Különösen a szakképzés beteg, több cégvezető szerint olyannyira, hogy ha nem ül le a kormány és a munkaadói oldal ez ügyben, akkor a fenti befektetési példák nem ismétlődnek meg más cégeknél. Úgy látszik, erre egyhamar nem kerül sor, hiszen a képzés élethez való igazítása tovább késik. Közvetett jele ennek, hogy a hét elején a felsőoktatásról elfogadott törvénymódosítási vita után bejelentették: az átfogó reformot - tehát a lényeget - legkorábban ősszel, valószínűleg inkább tavasszal tűzik napirendre. Addig viszont újabb beruházási döntések születhetnek. Csak az a baj, hogy lehet: ezek már nem ránk vonatkoznak majd.