A Berlusconi-ügy tanulságai
Csupán emlékeztetőül: az olasz kormányfő egy hete, az Európai Parlament plenáris ülésén az általa vezetendő féléves olasz EU-elnökség programját ismertetve személyes szóváltásba keveredett egy német szociáldemokrata képviselővel, akinek azzal vágott vissza, hogy úgy vélte: vitapartnere egy most készülő olasz filmben, ami a náci haláltáborokról szól, éppen alkalmas lenne a táborparancsnok szerepére.
Valójában a történet nem lepte meg azokat, akik emlékeztek, hogy akadt már előzménye. Két éve bejárta a világsajtót, amint Berlusconi - aki akkoriban egy személyben látta el kormánya külügyminiszteri teendőit is - az EU-miniszterek informális találkozója után, a résztvevők "családi fotójához" sorakozva ujjaiból szamárfüleket formált az előtte álló spanyol kollégájának. (Még aznap este sikerült Günter Verheugen és a vendéglátó spanyol miniszter sajtóértekezletét is megzavarnia, midőn a jegyzetelő újságírókon átfurakodva, a színházterem oldalbejárata felől széles mozdulatokkal kezdett integetni Verheugenéknek, jelezve, hogy "idő van", siessenek, kell menni vacsorázni?)
Megnyilvánulásait azóta finoman szólva is eredetiség hatja át. A szeptember 11-i New York-i terrortámadás után például, midőn a nagypolitika igyekezett érzékelhető különbséget tenni a vallási fanatizmus és a "hétköznapi" iszlám hit között, Berlusconi habozás nélkül fejtegetésekbe bocsátkozott a kereszténység felsőbbrendűségéről. És akadna példa még.
Nyilván lesznek avatott szerzők, akik részletekbe menően igyekeznek feltárni a jelenség lehetséges okait, kezdve a személyiségi jegyekkel, folytatva az érme másik oldalával is. Két éve történt, hogy az egyik alapító EU-ország egy magas rangú politikusa nem hivatalos ebéden látott vendégül néhány brüsszeli újságírót. A beszélgetés egy ponton érintette az olasz miniszterelnök személyét is. "Páriának számít. Senki nem veszi komolyan. Senki nem tekinti partnernak" - jegyezte meg róla a vendéglátó. Nem tekintik partnernak, és nem azért, mert már akkor is tapadt jogi-etikai kétség korábbi tevékenységéhez, hanem mert nem hivatásos politikus, hanem "vásárolta" a kormányfői széket. Ha nem is szó szerint, de legalábbis a milliárdjai révén tudott olyan imázst teremteni magának, ami mögé már szavazatokat is lehet gyűjteni. A tagországok elsöprő többségében csupa olyan ember formálja és képviseli magas szinten a politikát, akik többnyire mind kijárták a politikai iskolát, körzeti megbízottól az országos megbízatások elnyeréséig vezető sok évtizedes út kacskaringóit követve. Ebben a közegben, a szakma arisztokratái szemében számít Berlusconi afféle felkapaszkodottnak. És persze az ilyesmi nem maradhat rejtve.
Márpedig Berlusconi mögött két fontos érv is áll: az egyik, hogy a választásokból az általa vezetett koalíció kényelmes többséggel jött ki, azaz megkérdőjelezhetetlen adottság, hogy az EU egyik alapító országának lakossága nagy többségében éppen őt tekintette legitim kormányfőnek. A másik, hogy bár nem hivatásos politikus, de hazájában éppen a hivatásos politikusok kasztja a kilencvenes évekre teljesen lejáratta, hiteltelenné tette önmagát - ha úgy tetszik, ők készítették elő a talajt olyan "outsidereknek", mint Berlusconi. Olyan háttér ez, ami - kombinálva nyilván meglévő személyiségi adottságokkal - adott esetben válthat ki dacot, fura reakciókat is az utóbbi részéről, ha azt tapasztalja, hogy más országbeli kollégái esetleg felemás módon viszonyulnak hozzá.
Van azonban a történetnek egy további, messzebb vezető szála is. Akadnak elemzők, akik szerint éppen a Berlusconi-jelenség is hozzájárult ahhoz, hogy végül az EU jövőjéről folyó konventvitában a résztvevők többsége idővel kezdett megbarátkozni egy kellően ellenőrzött közös elnök megjelenésével. Az eddigi félévenkénti rotációs rendszer ugyanis magában rejti, hogy a tagoknak nincs befolyásuk arra: voltaképpen ki fogja képviselni őket - ha csak fél éven át is - a nagyvilág előtt. (Most például sokan félnek attól, hogyan fog elsülni a küszöbön álló Bush- Berlusconi csúcs?) Végül is mindig tanul az ember. Nem kizárt, hogy Berlusconi-ügyekből is lehet okulni.
