Japánok Irakba

Korszakváltás előjele a japán külpolitikában, hogy az ország parlamentje megszavazta a részvételt az iraki nemzetközi koalícióban: az ősszel ezer japán békefenntartó utazik oda, hogy hangsúlyosan fegyvertelen, humanitárius tevékenységet folytasson; menekültek hazatelepítése, házépítés, víztisztítás, vízvezeték és csatornahálózat létesítése szerepel a palettán. Visszalőniük azért szabad lesz.

Japán második világháborús szereplésének következményeként elvben nem tarthat fenn hadsereget, és azóta nem is vett részt nemzetközi konfliktusban. Így rendelkezett a (kívülről rákényszerített) demokratikus alkotmány. Önvédelminek nevezett erői ugyan vannak, most éppen 240 000 fő a létszámuk, s felszerelésükre kellő mennyiségű páncélos, repülőgép stb. is rendelkezésre áll, csak éppen mindent másképp hívnak, nehogy megsértsék az előírásokat. Katonai költségvetése már eléri a 40 milliárd dollárt, alig kevesebb a kínainál, de lekörözi az atomhatalom Nagy-Britannia és Franciaország hasonló büdzséjét. A kilencvenes évek elején még meredeken emelkedtek a katonai kiadások, hogy azután az évtized közepétől, a recesszió beálltával szinten maradjanak.

A szigetország a világ második legerősebb gazdasági hatalma, az egy főre jutó GDP a Világbank adata szerint megközelíti a 36 ezer dollárt. Japánra igazán ráillik a mondás: gazdasági óriás, politikai törpe. Lassan hatvan évvel a második világháború után a kormány minden jel szerint változtatni kíván ezen a helyzeten. A törekvésbe kétségkívül "besegít" Észak-Korea a maga atomfegyverkezési hajcihőjével, de nyilván leginkább a gazdasági hatalmi logika érvényesül. Akár úgy is, hogy "amikor rosszul megy az üzletnek, keressünk vigasztalódást a politikában".

Most, hogy első ízben vesz részt Japán olyan nemzetközi vállalkozásban, amely nem viseli magán az ENSZ pecsétjét, talán vágyához, a BT-tagsághoz is közelebb kerül. (SzH)