Kiotói dilemmák

Ádáz lobbiharc beindulása várható a tagállamokban, most, hogy az unió elfogadta a szennyezési jogok piacának megteremtéséről és ezzel a kiotói jegyzőkönyvben szereplő kötelezettségek teljesítéséről rendelkező tervezetet. A rendszer kialakításához ugyanis a tagállamoknak szét kell osztaniuk a számukra kiszabott összkvótát az üvegházhatású gázok kibocsátásában élenjáró nehézipari és energetikai vállalatok között. A tét hatalmas, hiszen ha egy cég kellően bőkezű kvótát tud magának kiharcolni, akkor azzal nem csupán a költséges környezetvédelmi beruházásoktól mentesülhet, de akár eladható kvótafelesleghez is hozzájuthat.

A szennyezési jogok uniós piaca 2008-től fog teljeskörűen működni, ám kísérleti jelleggel már 2005-től beindul - az "osztozkodást" tehát jövőre le kell zárni. A magyar vállalatoknak azonban valószínűleg ennél tovább kell várniuk arra, hogy tisztázódjon helyzetük. Az unió ugyanis annak idején a csatlakozásra váró országok nélkül vállalta el a szennyező gázok kibocsátásának mérséklését, és egyelőre senkinek sincs pontos elképzelése arról, hogyan lehetne a tízeket a közös rendszerbe bevonni. Más a vállalás mértéke, más a referencia-időszak, sőt egyes jelöltek (például Málta) egyáltalán nem is csatlakoztak a kiotói felajánlásokhoz.

Annyiban persze kényelmes helyzetben van Magyarország, hogy a kilencvenes évek elején bekövetkezett ipari visszaesés miatt mára jóval a kiotói célkitűzés alá csökkent a hazai kibocsátás - tehát elvben csak arra kell vigyázni, hogy 2012-ig ne romoljon túlságosan a helyzet. A szennyezési kvóták uniós rendszeréhez való csatlakozás azonban előbb-utóbb elkerülhetetlennek látszik, és az ebben való részvételre mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten mielőbb indokolt lenne felkészülni. (TG)