Kenyéradónk, a turista

Magyarország nem egyenlő a Balatonnal, de ha az bajban van, nyögi az egész ország. A turisztikai cégek biztosan. Márpedig tengerünkről az idén - a kiváló vízminőségen kívül - csak rosszat lehetett feljegyezni. S mit hall (és lát a tévében) a német lakóautós manapság: kiszáradóban van a Plattensee, átverik a vendéget, magasan a legdrágább a benzin, és a szállás sem lett olcsóbb. Irány tehát az igazi tenger, az Adria!

Ha szerencsénk van, utasunk tudja, hogy Magyarország egyre előrébb kúszik a gyógyfürdők és a szuperstrandok piacán, s így mégsem áll be a tengerhez vezető úton a sor végére Budapestnél, hanem megváltoztatja tervét. Szerencsére ez az ágazat megmentheti az egyéb részterületeken elszenvedett veszteség miatt rossz passzban lévő magyarországi turizmust.

Meg kellene lovagolni az új hullámot, a wellnesst, nagyságrendekkel többet költeni rá kormányzati és önkormányzati forrásokból, a bankoknak pedig sokkal több ilyen projektet kellene finanszírozni. A wellnessnek ugyanis az a nagy előnye, hogy nem függ az időjárástól. Mivel ősszel, tavasszal és télen is felkínálható, megnyújtja a szezont. Köré egész sor szolgáltatást lehet felépíteni (hotel, panzió, gépek és berendezések, bioétterem, orvosok stb.). Ez több tízezer vállalkozónak nyújthat biztos megélhetést.

Aki wellnessprogramban vesz részt, az nem rohan végig az országon vagy a fővároson két-három nap alatt, mint a japánok vagy az amerikaiak, esetleg az angolok vagy a svédek. A wellnessre befizető ember ráér, legalább 5-6 napig marad, szeretné átadni testét-lelkét a pihenésnek és vissza is jön, ha tetszik neki a dolog. Arról nem is beszélve, hogy könnyen kifizeti a kúrát, az árak még mindig versenyképesek a nyugatiakkal.

Gyógyfürdőinkben a jövőben még több német polgár fordulhat meg, a berlini egészségügyi reform ugyanis olyan irányba változik, hogy a németeknek még jobban megéri majd Magyarországon kezeltetni magukat. Persze nem mind a wellnessért jön, zömük szimplán áztatja magát, szaunázik vagy ráfekszik a gyúrópadra. Az egyéb szolgáltatásokat azonban ugyanúgy igénybe veszik, mint a tehetősebb honfitársaik. Ezért is kellene őket még tovább marasztalni.

Ám mindez csak álom marad, ha nem bővül és nem javul az infra-

struktúra. A tényleges és a kevésbé kézzelfogható. Milyen gyönyörű látvány lenne például, ha a kongresszusok sokezres tábora nálunk találna megfelelő színhelyet! Megint, sokadszor érdemes leírni: ők hétszer annyit költenek, mint az úgynevezett átlagturista.

Természetesen nem szabad lemondani a magyar érdeklődőkről sem, sokkal jobb színvonalú kiszolgálásuk ugyanúgy érdeke az étterem-tulajdonosnak, mint a panzióvezetőnek vagy a lovastanya házigazdájának. A lassuló gazdaságban pénzüket jobban megszámoló százezrek ugyanis "itthonra kényszerülnek". Nem feltétlenül mennek már két hétre a Balatonra (még ha van is víz), hanem több, rövidebb turnéra viszik a családot. A hosszú hétvégék terjedő divatjára alaposabban fel kell készülniük a turisztikai cégeknek. Speciális ajánlatok, speciális árak és megbízható színvonal. Ha ez megvan, sokan választják majd őket.

A turisztikai szakmában csak lassan tör felszínre az a nézet, hogy nem a tömegtermékeké a jövő, hanem a rétegprogramoké. A Hősök terét vagy a Parlamentet minden "csomag" elbírja, a borokat is mindenki "elviseli", de golfozni vagy barlangászni nem mindenki akar. A felvevőpiac sikeres felszabdalása soha nem volt annyira fontos, mint most, amikor a turisztikai cégek még inkább megméretnek a közép- és dél-európai versenytársaikkal, akiknek egy része jövőre uniós pénzekkel is gazdálkodhat.

Vannak persze jó jelek is. A kormány augusztus elején közölte, hogy az év végéig elkészíti tízéves fejlesztési stratégiáját, s ennek alapján az egyes régiók is a sajátjukat. Állítólag végre egymásra épülő programok jöhetnek létre a sok egyedi, ötletszerű próbálkozás helyett. Az idén 15 milliárd forintot szánnak a turisztikai fejlesztésekre, épp a minap szavaztak meg hatmilliárdot egészségügyi programokra, januártól a ciklus végéig (egyúttal az EU költségvetési periódusának befejezéséig) 20 milliárd forint értékű uniós forrással egészül ki az évente erre a célra elkülönített állami pénz.

Keresztülhúzhatja azonban a számításokat az, hogy az új áfarendelet olyanokat is padlóra küldhet, akik egyébként kiemelkedő munkát végeznek ezen a gyilkos piacon. Úgy tűnik, megint a szándékkal ellentétes lesz a végeredmény: azok maradnak fönn, akik olcsó tömegárut adnak, az ezerszer emlegetett minőségi turizmust elősegítők meg lehúzzák a rolót.