Megközelíthetetlenül

Nagy hatású attrakciókkal kell szolgálni, amely tömegeket vonz Magyarországra - nyilatkozta nemrég az idegenforgalmi ágazat egyik vezetője. Természetesen igaza van, csak kérdés, hogy hogyan lehet ezen attrakciók színhelyére eljutni. Ilyen szempontból a Forma-1-es futamra - zömmel nyugat felől - érkezők jó helyzetben vannak, hiszen az osztrák-magyar határtól Mogyoród gyorsan és kényelmesen elérhető.

Másik hagyományos attrakciónk - ha még annak lehet egyáltalán nevezni a Balatont - megközelítése azonban már korántsem ilyen egyszerű. Aki egyszer megpróbált már nyáron a 8-as, a 7-es vagy Győrtől a 82-es, 83-as úton eljutni a magyar tengerig, tudja, hogy ez nem egy leányálom. Még inkább igaz ez, ha arra gondolunk, hogy a Balatonon nyaraló külföldi esetleg szívesen kirándulna Pécsre, Sopronba vagy az Őrségbe (hogy a Hortobágyról már ne is beszéljünk).

Fennáll a veszélye annak, hogy az idegenforgalom fejlesztésére költött sok-sok milliárd sem hasznosul megfelelően, ha nem tudjuk úthálózatunkat - mégpedig gyorsan, a jelenleginél mindenképpen gyorsabban - európai szintet megközelítő módon fejleszteni. Az az ország, amelynek a mintegy 30 ezer kilométernyi úthálózatából összesen 500 kilométer az autópálya és mintegy 100 kilométer a helyenként csak jóindulattal autóútnak nevezett szakasza, óhatatlanul egyre jobban háttérbe fog szorulni az idegenforgalmi versenyben.

Toscana középpontjában, Firenze és Siena között, amely terület az ezernyi kulturális, művészeti és építészeti látnivaló mellett az ottani falusi turizmus egyik centruma is, négysávos (ingyenes!) autópálya mellett két elsőrendű főútvonal és természetesen a fizetős autósztráda között választhat a turista. De talán nem "sportszerű", ha az idegenforgalomban és motorizációban is más súlycsoportba tartozó Olaszországot tekintjük példának. Aki azonban járt az elmúlt hónapokban Horvátországban és Szlovéniában, láthatta, hogy ezekben az országokban is óriási ütemben épülnek az autópályák. Ezért ugyan örvendetes, hogy jövőre Magyarországon is gyorsul a sztrádaprogram, de illúzió lenne azt hinni, hogy ezen önmagukban valóban ambiciózus tervek megvalósulása esetén valamiféle kiugró fejlődést érnénk el ezen a téren. Mindezzel csak konzerválódik elmaradásunk, ami a turisztikai versenyben pozícióink további romlását fogja eredményezni.

Már említettem Szlovéniát. Az autópálya-építés szempontjából jóval kedvezőtlenebb földrajzi adottságú országban majdnem kész viaduktok és alagutak sora jelzi, hogy hamarosan befejeződik az Adriai-tengert az osztrák és német határral összekötő autópályák utolsó, még hiányzó szakaszainak építése is. Pedig Szlovéniában - a Világgazdaságban legutóbb publikált adatok szerint - az ezer négyzetkilométerre eső autópálya hossza már ma is négyszerese a magyar adatnak. De idézhetek példát Horvátországból is. Az Udbina és Zadar közötti 61 kilométeres autópálya alig 10 (nem tévedés, tíz!) hónap alatt készült el, pedig csak ezen a szakaszon 42 létesítményt (hidat, alagutat, viaduktot) kellett építeni.

Az autópálya-építés - ezt mindnyájan tudjuk - sok, sőt irdatlanul sok pénzbe kerül. A kormány legutóbbi döntése szerint jövőre 300 milliárd forint jut az úthálózat fejlesztésére. Ebből azonban csak 260 milliárd az autópályák építése, a többi a főúthálózat fejlesztéséhez kell. Sok ez, vagy kevés? A kérdés nyilván költői, hiszen a költségvetés szempontjából sok, de... Az elérni kívánt célkitűzéseket tekintve - még az uniós pénzekkel kiegészítve is - inkább kevés. Pedig igencsak jövedelmező befektetésről van szó. 2002-ben, amely idegenforgalmi szempontból egy igen nehéz év volt, az ágazat előző évhez képest visszaeső árbevétele 3,4 milliárd euró, azaz mintegy 850 milliárd forint volt. Ha feltételezzük, hogy a közlekedési feltételek számottevő javulásával a turisztikai bevételek 10 százalékkal növelhetők, akkor egyetlen év alatt 85 milliárd többletbevételt tudnánk elérni. De persze igaz ez fordítottan is.

Nem szabadna figyelmen kívül hagyni a fajlagos költségek csökkentésének lehetőségét sem. Nálunk ugyanis nemcsak lassan, de drágán is épülnek az autópályák. Az említett horvátországi sztráda kilométere 1,3-1,4 milliárd forintba került. Nálunk a szaktárca közlése alapján egy kilométernyi autópálya 1,5-3,0 milliárd forintba kerül! De még ez az ár sem lehet túl drága azokhoz a veszteségekhez képest, amelyek az idegenforgalom területén érhetnek minket, ha turisztikai célpontjaink nagy része továbbra is nehezen megközelíthető marad.