A 2003-as államháztartási folyamatokban több korábban érvényesülő tendencia mutatható ki: a növekedési ütem lassulása nyomán mérséklődnek bizonyos bevételek, tovább bővül az államháztartásban foglalkoztatottak köre, a korábbi magas bérnövekedés kiadásnövelő hatását erősíthetik az idén felvállalt kötelezettségek, az év során meghirdetett csekély kiigazítás hatásait részben semlegesítik az idén bekövetkezett negatív sokkok. Mindezek eredményképpen az államháztartás GDP-arányos hiánya a tervezett 4,5 százalékkal szemben előreláthatólag 5,2-5,3 százalékos lesz, ami nem mutat jelentős korrekciót a tavalyi egyszeri kiadások nélkül kimutatható hiányhoz (6,5 százalék) képest.

A 2004-es költségvetésben az elképzelések szerint jelentősebb korrekció valósulna meg: az államháztartás GDP-arányos hiánya 3,8 százalékra mérséklődne, majd 2006-ra érné el a 2,5 százalékot. A tervezett kiigazítás elemei az adóbevételek növelése az áfakulcsok átrendezésével, a jövedéki adók emelésével és egyéb, az adóalapot bővítő lépésekkel, valamint az államigazgatási kiadások csökkentése. A tervezett költségvetési kiigazítás sem általánosságban, sem egyes részleteiben nem tekinthető megfelelőnek, és számos kellemetlen mellékhatással járhat együtt.

A tervezett kiigazítást meghatározza, hogy a gazdaságpolitika egyszerre kívánja javítani az államháztartás egyenlegét, erősíteni a gazdaság versenyképességét, valamint teljesíteni az elosztási ígéreteket, amit csak az állami kiadások és bevételek növelésével, illetve az infláció gerjesztésével lehet elérni. A kiigazítás eredményeképpen alig mérséklődik az európai összevetésben kiugró centralizációs és redisztribúciós hányad: a magas redisztribúció fenntartja az alacsony hatékonyságú és rossz szerkezetű állami kiadásokat, amit csak torzulásokat eredményező, a növekedést és versenyképességet romboló adórendszerrel lehet finanszírozni.

A 2004-re tervezett költségvetési kiigazítással kapcsolatos másik probléma, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a kiadások radikális csökkentésén alapuló programok eredményezték az államháztartási egyenleg tartós javulását, miközben a bevételek növelésével korrigáló programokat idővel feladták, vagy újabb korrekciónak kellett bekövetkezni. A hazai költségvetési kiigazításnak is a kiadások - ezen belül az elsődleges és fogyasztási jellegű költségek - erőteljes csökkentésére kellene alapoznia.

A tervezett költségvetési kiigazítás kedvezőtlen makrogazdasági hatásokkal jár. Így az áfakulcsok emelése, illetve a költségvetés által teremtett jövedelemkiáramlás kezelése nemcsak a dezinflációs trendet töri meg, de akár az egyszeri áremelkedésen túlmenő inflatorikus hatásokkal járhat. Az adóemelések elsődleges hatása az árszint egyszeri emelkedésében jelenik meg, de a bérekre, a korlátozottan kompetitív piaci szegmensekben az árakra is növelő jellegű lehet másodlagos hatása. Az infláció felpörgése azonban láthatóan nemcsak kellemetlen mellékhatás, hanem szükséges lépés is az államháztartási egyensúly javítására.

A költségvetési kiigazításban is érzékelhető a gazdaságpolitikára 2003-ban jellemző inkonzisztencia, a fedezeti elv rövid távú és egyoldalú megközelítése, az egyes lépések közötti összhang és a távlatos gondolkodás hiánya. A költségvetési korrekció nem kapcsolódik össze az államháztartás kiadási és bevételi rendszereinek átalakításával, még érintőlegesen sem kezeli az indokolatlan mértékűre duzzadt államháztartási foglalkoztatás kérdését. E nélkül végrehajtani kiigazítást csak a problémák újratermelődését eredményezi. Az államháztartás tartós egyensúlyának megteremtéséhez az állami szerepvállalás radikális csökkentése és az ezt megtestesítő bevételeket generáló és kiadásokat finanszírozó rendszerek reformja szükséges. Az adórendszer, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzati rendszer nem fenntartható, és nem szolgálja sem az egyensúly, sem a növekedés, sem az EU-csatlakozás igényét. Ezek átalakítása ugyan hosszú távú folyamat, de az alapvető ésszerűség érvényesülésének már rövid távon meg kellene jelennie a költségvetési politikában. Így ma már nemcsak a költségvetési politikában, de a meghirdetett kiigazításban is korrekcióra lenne szükség.