Fogyasztói körökben mind nagyobb aggodalommal nézik az európai árampiacon folyó eseményeket. A korábban oly sérthetetlennek és példaértékűnek tartott UCTE, azaz a nyugat-európai villamosenergiarendszer-egyesülés számos gyengéjére fény derült ugyanis. Leginkább az vált világossá, hogy az erőltetett verseny előbb-utóbb felemészti a tartalékokat. Nem csak a fogyasztók, a termelők és a kereskedők is elsősorban napi hasznukat nézik, majd minden energetikai társaságnál a pénzügyi vezérek kerültek előtérbe, akik nap mint nap osztanak-szoroznak, és dorgálón néznek a szakemberekre, ha csak egyetlen centtel is csökken a profit. A svéd-dán és most legutóbb az olasz összeomlás nem lepte meg a szakembereket, akik már tíz éve megjósolták a parttalan liberalizáció veszélyeit, a termelés, a hálózat, a rendszerirányítás szétválasztásával bekódolták a súlyos üzemzavarok lehetőségét a politikusok.

Eközben lemorzsolódik a nemrég még 50 ezer megawattos kapacitásfelesleg. Igaz ugyan, hogy számos rossz hatásfokú, öreg szenes erőművet le kellett állítani az uniós államokban, de helyükre nem léptek újabb kapacitások, vagy legalábbis nem olyan ütemben és nagyságrendben, ahogyan az talán szükséges lett volna. A kontinens egyes részein komoly feszültségek alakultak ki, s úgy tűnik, a hálózatok, azaz az európai hálózat nem alkalmas ennek kezelésére.

Ráadásul nincs európai szintű rendszerirányítás sem, vagyis az egyes országok rendszerei önállóan működnek, csak az 50 hertzes frekvenciát kell, vagy legalábbis kellene tartaniuk. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk a német rendszerben valamilyen súlyos üzemzavar keletkezik, arról az UCTE-tagok nem kapnak hivatalos értesítést, legfeljebb csak észlelik, hogy váratlan lengések alakulnak ki a rendszerben. A Magyarországhoz hasonló kis országokat ez azért is különösen kellemetlenül érinti, mert méretüknél fogva kiszolgáltatottak a nagyoknak, egy jelentősebb európai üzemzavar a magyar rendszert is magával tudja rántani. Nem jelent védettséget, hogy a térségben stabil rendszerek működnek.

Védettséget legfeljebb az jelentene, ha az üzleti szempontok mellett szakmaiak is érvényesülnének az irányításban. A fogyasztóknak pedig meg kellene barátkozni a gondolattal, hogy a drágább áram - amelynek árában megvan a hálózatfejlesztés, a tartalékolás fedezete - biztosabb.