Az Európai Bizottság sokkal inkább tárgya, mintsem alanya az unió jövőjéről zajló egyeztetéseknek. Brüsszel jogosítványai igen kiterjedtek, ha versenyjogról vagy külkereskedelmi tárgyalásokról van szó, de roppant szerények az uniós alkotmánytervezettel kapcsolatban. Már a tervezetet kidolgozó konventben is csak két küldöttjük volt a 105-ből, a végső szöveg elfogadására hivatott kormányközi konferencián (IGC) pedig egyáltalán nincs szavazati joguk.

Mégsem teljesen súlytalan az egy ország, egy biztos elvének megőrzésére tett brüsszeli javaslat. Hozzájárulhat annak a kritikus tömegnek a kialakulásához, amely talán már érhet valamit a nagy tagországok terveivel szemben. A bizottsági elképzelés ugyanis egybeesik a kis tagországok zömének javaslatával, sőt, akár kikristályosodási pont is lehet számukra. Finnország például már felvetette, hogy egyfajta kompromisszum alakulhat ki az Európa Tanács állandó elnökére tett - a "nagyoknak" tetsző - javaslatról, ha cserében engednek a "kicsik" követelésének az egy ország, egy biztos ügyében.

A kulcskérdés most az, hogy mennyire lesznek egységesek a "kicsik". A Benelux államok már a konvent alatt átpártoltak a "nagyokhoz", Lengyelország hasonlóképpen, az utóbbi időben már Görögország is jelezte, hogy kész komoly változtatás nélkül elfogadni a "nagyok" szája íze szerint elkészített alkotmánytervezetet, s Dánia is óvatosabbá vált, amióta eldöntötte, hogy erről is népszavazást fog tartani. Ha tovább erodálódik a társaság, akkor egyenként könnyűszerrel bedarálják őket a "nagyok".

Pedig az eurószkepszis ellen fontos lenne megőrizni az állandó magyar jelenlétet a bizottságban. Nemcsak arról van szó, hogy kapcsot jelent a "saját" bizottsági tag Brüsszel és Budapest között, hanem arról is, hogy jelentős döntések meghozatalakor van-e mindig magyar is a teremben. Ez akkor is fontos, ha a bizottsági tagok elvileg függetlenek saját kormányuktól. Mert csak elvileg.

Talán még szimpatikusabb vonása lehet a bizottsági papírnak a kicsik számára az, hogy egyértelműen kiáll az érdemi IGC mellett. A közösséget megalapító hat tagország és Nagy-Britannia hallani sem akar arról, hogy az októberben elindítandó kormányközi konferencián komoly tárgyalások kezdődjenek az alkotmánytervezet egyes elemeiről, mondván, a konventben nagy nehezen összeállt csomag felbontása az egész szerkezet szétesésével, az eddig elért vívmányok megsemmisülésével fenyegetne. Ők legszívesebben csak a jóváhagyó szerepét osztanák az IGC-re - Romano Prodi bizottsági elnök viszont most úgy fogalmazott, hogy a kormányközi konferenciának "többet kellene tennie, mint rányomni a végső pecsétet az alkotmányra". A kisebb tagállamok zöme viszont elégedetlen az alkotmánytervezettel, tehát szintén érdemi tárgyalást akar, és ebben a kérdésben már Spanyol- és Lengyelország is melléjük áll, amelyek a tervezet szerint veszítenének a miniszteri tanácsban jövőre életbe lépő, aránytalanul nagy szavazatszámukból.

Brüsszel ebben a vitában most egyértelműen melléjük állt, megerősítve azokat a sztereotípiákat, hogy az unióban a bizottság a kis tagok leghűbb szövetségese. Sőt, a bizottsági megközelítés, illetve az érvrendszer is feltűnően hasonlít a magyar megközelítésre, érvekre. S ez nyilván azért alakult így, mert a kisebb országok tudatosan próbálnak igazodni a bizottság gondolkodásmódjához. Mondván, ez az egyetlen esélyük.